Bármi is a felejtés magyarázata, a következményei mély melankóliával tölthetnek el minket. A kezdet túl későn jön el. Látod, ahogy az épp kétéves fiad a nagyapjával játszik, és tudod, hogy ami később az első emléke lesz, legkorábban majd másfél év múlva rögzül. Elkeseredetten tudatosul benned, hogy mi hiányzik a kisgyerekből: egy gomb rec felirattal, és egy piros lámpa, amely megnyugtatóan mutatja, hogy az agya épp rögzíti a képet.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenki tudja, hogy egy nap bekövetkezik. Természetes, hogy átéljük a szüleink halálát. De amikor eljön az idő, rájövünk, hogy mégsem készültünk fel rá. Üres gyász kerít hatalmába, az ember felnőtt létére elhagyott gyermeknek érzi magát. Szomorúságot érzünk az elvesztegetett idő miatt, megbánást mindazért, amit nem mondtunk ki, és hálát mindenért, ami szép volt. Cecilie Enger
2. A gyerekek hamar felejtenek, a felnőttek lassan. Mark Lawrence
3. A gyerekek elterelik a figyelmünket a nagy fáradtságról, amit érzünk, szeretjük őket, emlékszünk rá, mennyire akartuk őket, újra elmeséljük magunknak az egész történetet, a boldog pillanatokat... aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy a gyerekek is faképnél hagynak. Gérard Dépardieu
4. Mindig érdemes megnézni, hogyan érez és reagál valaki, ha veszteség éri. Van, aki már annak a gondolatába is szinte belebolondul, hogy veszítsen, vagy elveszítsen valamit. E mögött igen gyakran egy kezdeti sérülés van, valami korai nagy veszteség. A rákövetkező veszteségek pedig azért töltik el indokolatlan rémülettel, félelemmel, mert elérik azt az eredeti nagy veszteséget, amivel szemben talán kisgyerekként egészen tehetetlen volt. Ha tudunk fejlődni a veszteségek viselésében, az az egész életünket döntően átalakítja. Ha szeretnénk boldogabbak lenni, akkor az egyik legfontosabb feladatunk és lehetőségünk, hogy a veszteségekkel kezdjünk valamit. Pál Ferenc
5. A gyermekek furcsa kis teremtmények. Ha nagyon megijednek, különösen ha olyasmitől, amit nem értenek... nem beszélnek róla. Magukba fojtják. Látszólag, talán, elfelejtik. Az emlékkép azonban mégis ott rejlik bennük, valahol mélyen. Agatha Christie
6. A gyerekek, akármilyen szomorúan is hangzik ez, felnőttekké válnak: a szemük megromlik, és többé már nem vesznek észre bizonyos egészen fontos dolgokat. Legfeljebb időnként hiányolják őket.
7. Nem lehet valamit túl korán olvasni. Ha a gyerek valamit nem ért, elteszi magában, és később, évek múlva esetleg rájön, hogy az érdekes volt, és arra is, miért. Csányi Vilmos
8. A gyermek nincsen tudatában saját gyermekkorának; a felnőttnek viszont a gyermekkor az a múltbeli ország, amelyet valamikor elveszített, s amelyet hiába próbál visszaszerezni azzal, hogy zavaros vagy éppen nem létező emlékekkel népesíti be, amelyek csupán álmok árnyékai. Ezért szeretnénk a gyermekünk emlékezetének a krónikásai lenni; annak a valaminek a krónikásai, amit ő nagyon hamar el fog felejteni, az apa számára viszont annak a legfőbb bizonyítéka, hogy nemzője lett az utókorának. Juan Gabriel Vásquez
9. A gyerekekkel könnyû. Ha egyszer sír, az azt jelenti, hogy éhes. Ha tovább sír, akkor fáradt. Csak felnőttként válik bonyolulttá a dolog. Elrejtjük az érzelmeinket, fal mögé rejtőzünk. Eljutunk arra a pontra, amikor már azt se tudjuk, ki mit gondol vagy érez. Akaratlanul is, de mesterei leszünk az álcázásnak.
10. A felnőttek emlékezete szinte teljes mértékben közvetett emlékekből áll össze. Fényképekből, történetekből, filmekből. Mint az a játék, amelyben a gyerekek sorba rendeződnek, és az első ember suttog valamit a következő fülébe, majd az is tovább suttogja az utána következőébe, és így tovább... Ezek már csak az emlékek emlékeinek emlékei. Michel Bussi