Belefáradtam az ide-oda futkosásba, hogy olyan válaszokat keressek, amiket már ismerek. Inkább építhetnék egy várat az emlékeimből, hogy legyen hova mennem számolni a nappalokat és az éjszakákat addig, míg újra nyeregben leszek, agyaggal etetni a galambokat, nappallá változtatni az éjt, és csak akkor kezdeni beszélni újra, mikor már van miért.

Kapcsolódó idézetek

1. Pozitívabb életszemléletet kellene kialakítani, és megpróbálni minél jobban kihasználni azt, ami számomra még hátravan a napból, építeni valamit a romjaiból. Kazuo Ishiguro
2. Dolgoztam. Dolgoztam látástól vakulásig, folyton. Ebbe húzódtam vissza, ez volt az én mentsváram, az alibim. Alibi, hogy ne kelljen élni. Mert azt nem nagyon szerettem, élni nem volt túl jó. Volt egy olyan érzésem, hogy én ahhoz nem értek. Ezért feladatokat adtam magamnak, kásahegyeket emeltem, hogy át kelljen rágni magam rajtuk. Jó magasakat. Meredek lejtőket, hogy mászni kelljen. Aztán gyerünk, nekigyürkőztem. Legyőztem az akadályokat és gyorsan kerestem újakat. Különben még csak különösebben törtető se voltam, nem volt hozzá elég fantáziám. Anna Gavalda
3. Hogy volt? Mindegy. Fáradt a vérem, Imádom a fényt, lángot, meleget, Keresek egy csodát, egy titkot, Egy álmot. S nem tudom, mit keresek. Ady Endre
4. Arra van szükségem, hogy újra és újra emlékeztessem magam a napok időlegességére, és hogy győzködjem magam: ha a tegnapot túl bírtam élni, a mát is túl fogom. Gayle Forman
5. Az idő múlik, nem tudja eldönteni, mire emlékezzek, és mit jobb elföldelni. De ha arra gondolok, hogy kibírtuk eddig, csúszós teleken, behúzott fékkel, többre vágyom, mint amit felérek ésszel. Linn Skaber
6. Próbálok beszélgetni veled, de te fáradt vagy, aludjunk, majd holnap beszélgetünk! Holnap viszont újabb feladatok vannak, újabb munkanap, vacsorák, alszunk és másnap beszélgetünk. Ebből áll az életem: várom azt a napot, amikor újra mellettem leszel, egészen addig, amíg bele nem fáradok, és többé nem kérek semmit, teremtek magamnak egy világot, ahova elbújhatok, amikor szükségem van rá: nem túlságosan távol, nehogy úgy tûnjön, mintha független életem volna, de nem is túlságosan közel, nehogy úgy tûnjön, mintha be akarnék törni a te univerzumodba. Paulo Coelho
7. Fáradt vagyok. Belefáradtam a próbálkozásba. Belefáradtam a falakba. Belefáradtam a hazugságokba. A félelembe. A halálba. Olyan fáradt vagyok.
8. Próbálok nem az emlékekre gondolni, és inkább magam elé nézni. A jelen tele van problémákkal, és ha szembeszállok velük, el tudom engedni a múltat. Kapaszkodom a reménybe, hogy bár ezek az értékes emlékek a múlté maradnak, egyszer majd szerzek újakat.
9. Jobb harcolni, mint egyre csak várni a harcot. És a harc szabadságot és megkönnyebbülést ad. Hogy nem hiába fektette belém a haza a bizalmát, hogy megháláltam azt a sok jót, amivel eddig elárasztott. Csabai László
10. Rájöttem, mint a fösvénynek, úgy kell őriznem a pillanatokat, az órákat, és jó lesz kétszer is meggondolni minden nem teljesített kérést, minden a számra kívánkozó indulatos szót, mert eljöhet még az az óra, amikor azzal kell majd szembenéznem, hogy nem töltöttem a szüleimmel annyi időt, amennyit tölthettem volna, vagy megbántottam őket meggondolatlanul, és a sír nem hagy lehetőséget se pótlásra, se engesztelésre. Szabó Magda