Ugrás a tartalomra
Bemegyek egy bevásárlócentrumba, vagy valami ilyesmi helyre, ahol sokan tolonganak nagy kosarakat cipelve vagy otromba bevásárlókocsit tolva, és bosszankodom azon, hogy "de sokan vannak itt". Aztán észbe kapok: de hát ők is csak ugyanúgy bejöttek, mint én, ráadásul nem is valami mást akarnak ott, csak bevásárolni. Mégis ők vannak "sokan". Én ugye nem vagyok "sokan", hiszen én én vagyok, ami ugye nem sok. Õk vannak sokan, akiktől lépni sem lehet, akik elkapkodják előlem a vágyott holmikat, akik "lerabolják" a pultokat, akik hazaviszik és értelmetlenül birtokolják azokat a jó kis dolgokat, amiket én akartam hazavinni és otthon értelmesen birtokolni. E mögött egy olyan nemtudatos elképzelés húzódik meg, hogy őnekik egyáltalán nem is kellett volna idejönniük, inkább maradtak volna ott, ahol voltak. Pedig egyszerûen belátható, hogyha például én nem megyek be abba a bizonyos üzletbe, akkor ott bizony pontosan eggyel kevesebb ember van. A tömeg csak így csökkenthető: egyesével. És ki az, aki az adott helyzetben leginkább rávehető arra, hogy ne legyen ott? Hát épp én magam. Elég csak kiadni a jelszót: "ide pedig én be nem megyek", és a láb máris engedelmeskedik, gyalogolok tovább kinn az utcán.
Kapcsolódó idézetek
-
Már sokan akarták, hogy ne legyek az, aki vagyok. Annyian, hogy talán össze sem tudnám számolni. Pont ezért éri meg haladni előre. Hiszen ha sokan akarnak visszahúzni, akkor ott valaminek lennie kell. Valami vár, mert ennyi akadály mögött csak szuper dolgok lehetnek.
Oravecz Nóra
-
Akárhol vagy, azonnal el akarsz onnan menekülni. Minden szorongással tölt el, és egyszerre csak észreveszed, hogy nem is rajtad múlik a dolog. Nem te vagy, aki el akar menni, hanem a helyek akarnak megszabadulni tőled. Eltaszítanak maguktól, mintha azt mondanák neked, hogy nem vagy odavaló. De senki sem magyarázza meg nekem, hogy hol a helyem.
Frank Schätzing
-
Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem... És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne. Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak, és az ember nem is mehetne vissza. És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni. De hát néha kifulladok egy kicsit, és olyankor szeretném azt mondani, hogy - állj... csak egy pillanatra... csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot... csak addig, míg hozzászokom egy kissé, hogy ott legyek, ahol vagyok.
-
Kiskoromban azt hittem, ahhoz, hogy valaki elmeneküljön, fel kell állnia, és ténylegesen el kell rohannia otthonról, mint a gyerekek teszik a filmekben. Egy haragos kiáltás, egy bevágott ajtó, és indulás világgá. Később rájöttem, hogy sokan menekülnek el anélkül, hogy megmozdulnának.
Cecelia Ahern
-
Az emberek túlnyomó többsége csak megy előre leszegett fejjel, és nem veszi észre, hogyan zajlik az élet, fogalma sincs, mi mit jelent. A képességeik általában kimerülnek abban, hogy a közvetlen környezetükben evickélő többi embert figyelik, és ha könnyedén követhető viselkedési sablonokat látnak, akkor azokat lemásolják. Azt szajkózzák, amit a kollégájuk a munkahelyen, úgy beszélnek, ahogy a sorozatok szereplői a tévében, arra a pártra szavaznak, amelyikre a baráti körük vagy a családjuk. A tömeg egyszerûen képtelen elválasztani a fontos dolgokat a lényegtelenektől, sőt még azoktól is, amik kifejezetten a saját életüket rombolják. A magamfajta ember, aki odafigyel a részletekre, aki átlátja az ok-okozati összefüggéseket, és mindezt a saját hasznára tudja fordítani, csak nyerő lehet egy ilyen rendszerben. Aki pedig igazán beleszövi az életét a folyamatok anyagába, az fölismeri a csomópontokat is, azokat a lehetőségeket az életben, amik mellett majdnem mindenki más elmegy.
Mártonffy András
-
Engedni kell, hogy az emberek elrángassanak olyan helyekre, ahová magadtól nem mennél. Engedd, hogy mondjanak olyan dolgokat, amiket nem akarsz hallani. Engedd, hogy összetörjenek, aztán újból összerakjanak. (...) Erről szól az, hogy élünk.
-
Az életem tele volt kulcsokkal. Lakáskulcs, biciklizár és egy rakás más kulcs a munkához. Korábban sose gondoltam bele, de egy idő után lassan zavarni kezdett. Nem akarok egy olyan helyen élni, ahol mindent kulcsra kell zárni, és elgondolkoztam rajta, miért választottam azt, hogy olyanok között éljek, akikben nyilvánvalóan nem bízom.
Mark Boyle
-
A legtöbb ember azzal szorítja sarokba magát, hogy problémái vannak. Holott nem problémáink vannak, hanem lehetőségeink a döntésre.
Csernus Imre
-
Nagyon sok jó ember van körülöttem, és nagyon fontos, hogy ha az ember bármennyire is egyedül akar lenni, és bármennyire is azt mondja, hagyjatok és ne gyertek ide, mindig kopogjanak... mert a kopogás az megnyugtat. Tudod, hogy ott van valaki és kopog, még ha nem is engeded be.
-
Jöhet bárki, bármit a kezedbe adhat, ha nem vagy elég erős, el fogod veszíteni, mert nem a tiéd. Nem dolgoztál meg érte, nem a te könnyeid vannak benne, és nem téged edzett. Az csak valami, amibe beleülsz, amit elfogadsz, mert nincs más, meg egyébként is ez a könnyebb út. Van, akinek ennyi jut - de csak azért, mert nem hisz magában eléggé, és nem mer szembenézni azzal a kellemetlen érzéssel, ami csak amiatt van, mert fél, hogy valamit rosszul csinál. Legyél te az, aki mer, aki bátor, aki mer hibázni.
Oravecz Nóra