Bizonyos dolgokat az életben úgy kell megélnünk, mintha azok arra lennének rendeltetve, hogy érett gyümölccsé legyenek, s ha mégsem érnek meg, akkor hát elejtjük őket. Játékosan kell őket felfognunk, gyermeki módon, előítéletek nélkül. Mihelyt előítéleteink vannak, bizonyos lehetőségeket kizárunk, s életünk nem gazdag többé.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak az emberi életben helyzetek, idők és körülmények, melyeket okosan kell kézen fogni és használni, mivel bennük, mint valamely magtokban, a jövendő gyümölcsnek csírái fekszenek elzárva. Ha azokat vagy a könnyelmûség használatlanul elsuhanni hagyja, vagy a durvaság lábaival tapossa, elmúlnak tőlünk minden nyom nélkül, és a legszívesebb bánkódás sem hívhatja többé vissza őket. Edvi Illés Pál
2. Az élet nem állhat abból, hogy előre kitûzött célokat valósítunk meg, ez nagyon unalmas lenne. Inkább arra kell törekedni, hogy a jelenségek mögé lássunk, tudjunk dönteni az egymást követő történések sodrában, tudjuk, merre kell lépni. Jorge Bucay
3. Felnőni azt jelenti, hogy az ember egyre ügyesebben tud eligazodni az élet játékszabályaiban. Mert ezt is észre kell venni annak, aki fel akar nőni: az élet mindenekfölött játék. Rettentően komoly játék, nem vitás, de attól még nem kevésbé játék. Ezt a játékot úgy kell játszanunk, hogy minden izmunkat megfeszítjük a győzelemért, de mint minden játékban, itt sem csak ezért, hanem magáért a játékért is hajtunk. Sőt igazán a játék öröme számít.
4. Az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk. Bele kell nyugodni, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, s tudni, mikor ebbe belenyugszunk, hogy nem kapunk e bölcsességért az élettől dicséretet, nem tûznek mellünkre érdemrendet, mikor tudjuk és elviseljük, hogy hiúk vagy önzők, vagy kopaszok és hasasok vagyunk - nem, tudni kell, hogy semmiért nem kapunk jutalmat, sem dicséretet. Márai Sándor
5. Nem tudjuk megváltoztatni, ami az életben történik, de az hatalmunkban áll, hogy eldöntsük, hogyan dolgozzuk fel, ami történik. Fel kell készítenünk magunkat. Vagyis el kell fogadnunk a valóságot olyannak, amilyen. Úgy kell látni a dolgokat, ahogy vannak. Elfogadni a dolgokat, ahogy vannak. Ez úgy hangozhat, mintha feladnánk, pedig valójában az ellenkezőjéről van szó. Shunmyo Masuno
6. Az életet úgy tudjuk csak igazán megszeretni, ha el tudjuk fogadni, hogy ez így van, így volt, és így is lesz. Nem mindig a legjobbat fogjuk kapni, nem mindig úgy fognak alakulni a dolgok, ahogyan mi azt szeretnénk, de dönthetünk úgy, hogy mindig azt keressük, hogy adott helyzetben mi lehet a jó, vagy éppen mi az, amit az élet tanítani szeretne nekünk ezen keresztül. Szabó Péter
7. Az embernek nem kell a mások szabályai szerint élnie. Nem kell hagynunk, hogy különféle előítéletek korlátozzanak bennünket. A szüleinktől kapjuk az életünket, aztán a környezetünk és a társadalom alakítja. Az ember vagy beletörődik ebbe vagy a maga útját járja, és megtalálja önmagát. Az élet csodálatos kaland, ha magunk irányítjuk és saját álmainkat váltjuk valóra. Aki nem ezt teszi, sosem fogja megtudni, hogy mi lehetett volna. Soha! Hugh Hefner
8. Az iskolában rengeteg lenyûgöző dolgot tanulhatunk, de az nincs köztük, hogyan legyünk boldogok. A figyelem inkább arra irányul, hogy tágítsuk az elmét, nem pedig arra, hogy megértsük; hogy felkészülj arra, amit csinálni akarsz, nem pedig arra, hogy hogyan szeretnél élni. A boldogságot inkább az élet melléktermékeként kezeljük, vagy mint a szerencsét, egy irányíthatatlan adottságként, amellyel vagy meg vagy áldva, vagy nem. De mindannyiunk előtt ott a lehetőség, hogy boldog életet éljünk, csupán meg kell tanulnunk, hogyan. Jo Bowlby
9. Vannak dolgok az életben, amik félelemmel töltenek el. Ez természetes, nem? Csakhogy én ezeket a dolgokat nem fogadom el csak úgy. Mindent beleadok százszázalékosan, és addig megyek előre, ameddig bírok. Ami kell, elveszem, ami nem kell, azt nem. Én így élek. Ha valami nem jól sül el, majd akkor ott elgondolkozom, hogyan is tovább. Murakami Haruki
10. Vágyainknak határt szabni, kívánságainkat féken tartani, indulatainkat megzabolázni, folyton rágondolva, hogy az egyes ember az összes kívánatos dolgoknak csak végtelenül kis részét érheti el, holott sok baj szükségszerûen mindenkit elér (...) - olyan életszabály ez, melyet ha nem követünk, nincs oly gazdagság és hatalom, mely megakadályozhatná, hogy nyomorúságosnak ne érezzük magunkat. Arthur Schopenhauer