Bizonyos erdélyi embereken szoktam mosolyogni, amikor mutatják nekem, hogy az ő erdélyi fenyőfáik milyen erősek és milyen nagyra nőnek. Azt válaszolom nekik, igen, ezeket a nagy fenyőfákat a vihar pont derékban szokta kettétörni. A makacsság egy bizonyos szintig jó. De csak akkor, ha kellő rugalmassággal van ötvözve.

Kapcsolódó idézetek

1. Az északi területeken a fáknak tiszta évgyûrûik vannak. Végigülik a zord telet, és közben növesztik az évgyûrûiket. Az ilyen fák erőssé és szilárddá fognak válni. Így van ez az embereknél is. Minél több nehézséget és fájdalmat élnek át, annál erősebbek és kedvesebbek lesznek.
2. Nagy bátorság kell a segítségkéréshez. (...) Szeretjük a problémáinkat magunk megoldani, és úgy tekintünk a makacsságra, mintha az jó tulajdonság lenne. Néha azonban egyszerûen túl nagyok a kihívások. Legyen tisztában a korlátaival, és tartsa tiszteletben azokat! Nincs semmi rossz abban, ha szükség esetén segítséget kérünk. David B. Agus
3. A fát, mely küzdés nélkül nő, Éri napfény, ég, levegő, A síkságon kinn terpeszkedik, Az eső reá mindig esik, De nem lesz soha erdők királya, Satnya az élete, satnya a halála... A jó erős szálfa nem nő könnyedén, Csak ha minél jobban cibálja a szél.
4. A makacsság valójában jó emberi vonás, egy szintig, de egy szint után már nem segíti az önmegvalósítást, az önérvényesítést, hanem épp ellenkezőleg, sikerek helyett kudarcok érik az embert. Mínuszélmények, amelyek rombolják a tartást, az önértékelést, ezáltal az önbizalmat, de a meglévő büszkeséget is, ám ezek az emberek annyira makacsok, hogy nem akarják kimondani azt, hogy emberből vannak és nem istenek. Csernus Imre
5. A magányos bérctetőn álló fát a vihar sokkal könnyebben kicsavarja, de ha az erdőben egymás mellett vannak, egymást védik, óvják, közösen a legnagyobb orkánnal is sokkal könnyebben fel tudják venni a harcot. Böjte Csaba
6. Előfordul, hogy az ember azon kapja magát, hogy másképp látja az erdőt. Néha csupán fáknak, amelyekből ház lesz és meleg, amelyek elfedik a föld csupaszságát, és az ember örül ennek. És aztán máskor, mint ma éjjel, a hatalmas, sötét jelenlétét érzékeli, melynek sosem lehet látni a végét; s még az is lehet, hogy nemcsak szélte és hossza van, hanem mérhetetlen mélysége is, vagy valami egészen más. S néha az ember azon kapja magát, hogy a férjét nézi, és eltûnődik: vajon az az egyenes ember-e, akinek gondolja - gondoskodó barát, rossz viccmesélő, aki mégis megnevettet -, vagy vannak olyan mélységei, amelyeket még sosem látott? Mi mindenre lehet képes?
7. Mi az emberek itéletét illeti, (...) ők rendesen azokat szeretik bántani, a kik kitûnnek s náluknál magasabbra nőnek. Ez így van az életben, sőt így van a természetben is. A kis bágyadt hervatag virágot, melyet fû vagy bokor eltakar, senki sem bántja; ellenben abba, a melyik magasra nőtt és kiválik, minden kósza, pletyka szellő belekap s meg akarja fosztani leveleitől. A vihart mindig a magas koronájú tölgyek érzik legjobban. Vadnai Károly
8. Még soha nem láttam elégedetlen fákat. Úgy markolják a földet, mintha szeretnék, és bár szilárdan rögzülnek benne, ugyanúgy kedvükre utaznak bárhová, ahogy mi, emberek. Minden széllel eljutnak bármely irányba, olyan messzire, akárcsak mi, velünk utaznak a Nap körül a világûrön át naponta vagy kétmillió mérföldet, ki tudja, milyen sebesen és milyen messzire! John Muir
9. Bár a szél a fák egyik legnagyobb ellensége, nem tudnak meglenni nélküle. A szél kitartó fenyegetése erősebbé és ellenállóbbá teszi a fákat: nélküle elgyengülnek. A fáknak tehát jót tesz, ha ellenállásnak vannak kitéve. És ezzel nincsenek egyedül. Nicklas Brendborg
10. A történelem tanulsága, hogy az emberi faj könnyben és vérben újhodik meg. Minden nagy viharban sok a törés, romlás, pusztulás. Termések sárban verődnek, nyájak szerteszóródnak, fák kiszakadnak tövestül, sziklák leomlanak, és zúznak élőket. Mennyi kár, mennyi siralom az omladékokon! De ha a vihar elzúgott, éltető erővel teljesedik meg a levegő. A ledőlt fa gyökere háromszorosan hajt, s az emberi lélek munkára buzdulva folytatja életét. Gárdonyi Géza