Bölcsőtől a sírig hétköznapi tragédiák szegélyezik utunkat, a természetfeletti pedig megmarad a mesékben és a versekben.

Kapcsolódó idézetek

1. A hétköznapi életben is vannak tragédiák. Hans Christian Andersen
2. Minden út ugyanoda vezet, a sorsunkat nem kerülhetjük el, de az utak különbözőek, lehetnek szépek is, borzalmasak is, szegélyezhetik virágok is, holtak csontjai is. Mohamed Mbougar Sarr
3. Történetekből áll az életünk. Van, amelyik egyre dagad, ahányszor továbbadják, mindig nagyobb lesz. Van, amelyik csak közted meg az istenek között hangzik el, halkan, napjában, de ezek is megnőnek, és ugyanolyan vadul megráznak. Mark Lawrence
4. Évszakok változnak, évek ballagásznak, népek jönnek valahonnét, nemzetek tûnnek valahová, és tágul a messzeség, korlátokat dönt le a diadalmas ész, és amit ma nem ismerünk, holnap talán már megszokott lesz. Mit sem változik azonban a tragédia. A tragédia átélése, amely korról korra igazolja eredendő végzetünk. Jean-Pierre Montcassen
5. Az olyan események, amelyek messziről különösnek látszanának, mihelyst mellettünk játszódnak le, egyszerre természetessé válnak, mint ahogyan valójában azok is; mindennapos módon zajlanak le, egész sereg apró tényre bomlanak, és lassanként belevesznek az élet megszokott szürkeségébe. Anatole France
6. Amíg az emberek képzeletükben még el tudnak látogatni a mesék világába, telve vannak lelki nemességgel, együttérzéssel és költészettel. A mindennapi élet birodalmában, sajnos, inkább óvatosság, bizalmatlanság és gyanakvás jellemzi őket. Milan Kundera
7. Kételkedünk a csodákban, de amikor megtörténnek, úgy fogadjuk őket, mintha mindennapos események lennének.
8. Ez a hitünk ellentmondása: az öröm a bánatból fakad, és a halálból élet születik. A gyász pedig az út, amely egyikből a másikba vezet. Walter Wangerin
9. Minálunk ballada terem a földön. Minálunk fájdalom terem a földön. Minálunk Égiek vezette csodák teremnek. Hogy végre lássunk. De mi kételkedünk. És nem bízunk. És vakon hisszük, megátalkodottan, hogy elkerülhetjük a büntetést. Schäffer Erzsébet
10. A szenvedés valahogyan ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint a sors és a halál. Bajtól és haláltól válik az emberi lét teljes egésszé. Viktor Emil Frankl