Boldognak lenni szerfölött veszélyes állapot. A boldogok nem látnak, könnyen megszédülnek, hajlamosak az önáltatásra. A rosszat nem veszik észre, ám a világ minden gyönyörûségét a magukénak érzik. (...) Az élettől elrendelt dolgoknak csak kis hányadát képesek érzékelni, és ez nem a szerencsétlenséget tûrők elmélyültsége, hanem az őrültek vaksága. Az igazi boldogság mulandó, ők ellenben lassanként elhitetik magukkal, hogy mostantól fogvást örökké tart.

Kapcsolódó idézetek

1. Megállíthatatlan vagyok, de nem boldog. Vannak emberek, akik egész életüket ragyogó tekintettel élik le, nyugodtan mozognak, biztonságosan járnak-kelnek a világban, képesek örülni egy jó ebédnek, egy kellemes társaságban eltöltött estének, egy erdei sétának a szeretteikkel, ezeket az élményeket gyûjtik, ezeket hordozzák magukban, és ezekhez térnek vissza az élet megpróbáltatásai idején, ezekbe kapaszkodnak, ezeket használják, ezeknél melegednek. Azt hiszem, ez a képesség velük születik, öröklött, mint a számok vagy a szavak iránti fogékonyság. Maja Lunde
2. Senki sem az eszével boldogul! Boldogulni éppen az ész féken tartásával lehetséges... aki ezt nem tudja, a saját okosságának válik áldozatává. Mert az okosság... nem egyéb, mint élénk, nyugtalan mûködése az elmének, nem egyéb, mint gyors válasz a kérdésekre. Az okosság meggondolatlan és hiú, szívesen tolakszik előre, hogy megmutassa magát. Különbözik mind a bölcsességtől, mind a tudástól. Nem mély, nem józan és nem tiszta. Szeszélyes és veszedelmes, mint a hirtelen támadt szélvihar. Su-La-Ce
3. Sokan úgy gondolják, hogy a boldog élet egy állapot. Tévedés. Boldog életünk csak akkor lehet, ha folyamatosan kiigazítjuk benne a dolgokat. Rolf Dobelli
4. Csak azok a boldogok, akik megszenvedik az érzéseiket, akik az érzésbe beleremegnek, és úgy ízlelik, mint valami nyalánkságot. Mert fel kell fognunk minden érzelmünket, akár boldog, akár szomorú, el kell telnünk vele, meg kell ittasulnunk tőle a legharsányabb boldogságig, vagy a legfájdalmasabb gyötrelemig. Guy de Maupassant
5. Minden lény átmeneti jellegû boldogságra törekszik, miközben megpróbálja magát távol tartani a szenvedéstől. A megvilágosodás azonban olyan felülmúlhatatlan boldogság, ami nem tûnik tova, nem múlik el. Súlyos hiba lenne lustaságból vagy a képzelőerő hiánya miatt a tudatot elzárni önmaga leggazdagabb lehetőségeitől. Aki megragad egy fogalmi szinten, ahol saját testével és tulajdonaival azonosítja magát, az abszolút szinten nem képes másokon segíteni, és kevés vigaszra lel, amikor eléri az öregség, a betegség, a halál és a veszteség. Ole Nydahl
6. Ha a boldogság csakugyan valamilyen tárgytól, elért eredménytől vagy emberi kapcsolattól függene, akkor azonnal boldogok tudnánk lenni, ahogy megszerezzük a kérdéses dolgot. Biztosan ti is tudtok mondani ilyet! Az a legszomorúbb az egészben, hogy amíg azt hisszük, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha megszerzünk valamit, nem tudunk boldogok lenni itt és most. Pedig csak itt és csak most lehet az ember boldog. Nem lehetünk boldogok a jövőben, hiszen az még nem létezik.
7. Boldogság. Mit jelent ez? Valamiféle korlátoltság? Eltekintés a körülményektől? Netán gyávaság? Önzés? Boldognak lenni annyi, mint megnyugodni a saját lelki és testi elégedettségemben? Hogy mindeközben a világ körülöttem nyomorult hely? Mit érdekel engem, hiszen én boldog vagyok! Cserna-Szabó András
8. Az élet legritkább napjai, amikor tudjuk, hogy boldogok vagyunk. A boldogság csak ritkán öntudatos állapot: elbírhatatlanul nyugtalanító, ha egyidejûleg tudunk is róla. Márai Sándor
9. Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerû. Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk. Iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben. Az ismertben.
10. Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten, Félni, hogy talán még igazság sincsen, Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge, Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre. És makacs reményem mégis, mégis hinni, Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi. És örülni tudni a nagy megnyugvásnak, A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak. Teller Ede