Ugrás a tartalomra
Bús életem is őszi rózsa,
hímes köntöse lehull róla,
és oly mezítlen ring a szélben,
mint csillag fent, a messzi égen.
Kapcsolódó idézetek
-
Mint sárga levélke, ha sárba hanyatlik,
Ha szél dühe tépi le ősz idején; -
Ah! szép rövid életem, íme, kialszik,
És sírba pihen le sok ifju remény.
Dimitrie Bolintineanu
-
Bús álom az én életem:
eltûnt reményem csillaga,
mindegy, nappal vagy éjszaka,
való volt-e, vagy látomány,
ma már mi sem maradt nyomán.
Edgar Allan Poe
-
Férfikor jön ifjúságra,
életed gyümölcsös ága,
az is elvirít.
Szirmát minden nap elejti,
táncát bármikép is lejti
évek rózsája a szélben, az is elvirít.
Juhász Ferenc
-
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínû áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.
(...)
Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bûneit
így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bûntelen!
Zelk Zoltán
-
Bús az élet, de balga, aki gyászol;
Bozótok közt, csendes és árva pásztor,
Vágyaim csengős nyáját vigyázva terelem.
Oly jó hinni, hinni: túl sötét tereken
Üdvöm rejti egy óra, mint Megváltót a jászol;
Mutasd az utat, csillag! ó, messzi Szerelem!
Tóth Árpád
-
S elhagytál! És elszállt véled
Szerelmem is, mint az álom,
Kék virágom, kék virágom!
Mégis szomorú az élet!
Mihai Eminescu
-
Oh! ne nézz rám oly sötéten
Pályatársa életemnek,
Mint midőn az őszi-felleg
Húzza árnyékát a réten;
Nézz szelíden, nézz mosolygva:
Férfié az élet gondja.
Arany János
-
Mint felhőből fény ha villan.
Rózsaillat, mely elillan,
S tünde álom:
Hajh, ilyen csak e világon
A boldogság.
-
S míg libeg búsan, szerelemben,
Én kikacagom kósza árnyad,
Felé fúvok: menj, elbocsátlak.
Ady Endre
-
Akit nem véd a szerelem,
hiába védi az magát;
dereka körül égő erdő lehet szeméremöv,
koszorú-lánc -
elfogy a levegője,
nyomora,
csöndje
s nézi csak: hogy kopik
fölüle el az ég
utolsó csillagig.
Csoóri Sándor