Oh! ne nézz rám oly sötéten Pályatársa életemnek, Mint midőn az őszi-felleg Húzza árnyékát a réten; Nézz szelíden, nézz mosolygva: Férfié az élet gondja.

Kapcsolódó idézetek

1. Õrizd a képem itt, habár csak árnyék, És ne tekints olyan dologra, mely nem Engem mutat. Féltékeny arra lelkem, Miben szemed gyönyört lel. Oscar Wilde
2. Látod, ilyen az élet, Egyszerû az egész. Nélküled nem félek, De veled se túl nehéz. Zanzibár
3. Hogy ne jöjjön szembe, többé az eszembe ne jusson már, Tekints rám, istenem, ne kövessen engem az a szempár. Nehéz évek voltak, nehezen is múltak, őszül hajam, Adj már csendességet, leljem meg békémet, ugyan ha van. Tóth Krisztina
4. Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám, és nézz reám este, ha lehunyod, engem nézz, mikor hó suhog, mikor nyár érce csörgedez a fán. Bella István
5. Nézd a porban élő gyereket! Szeme szívbe égő felelet. Csupa jóra vágyó szeretet -, lehet sorsa szebb, csak engedd! Légy a társa, gondot oldó -, maradjon tiszta, álmodó! Oláh Ibolya
6. Az életet úgyse lehet megérteni, akárhonnét próbálod megközelíteni; de még csak tervezni se lehet. Nézd a napos oldalát, ez az én életfilozófiám. Albert Maltz
7. Szeretem, ahogy megcsillan a hajad a fényben, szeretem, ahogy mosolyogsz, amikor épp nem bujkálsz, vagy nem pózolsz senkinek. Szeretem a nevetésed, szeretem, ahogy megtelik csobogó bánattal a hangod, mint a nyári eső. (...) Szeretem a szemeidet, a boldogtalanságodat. Szeretlek. Laurell Kaye Hamilton
8. Ne úgy szeress, szerelmem, mint puha árnyadat, mert az árny tovatûnik az éjjel s hajnalhasadásig nem találkozhatom újra veled, - (...) Úgy szeress inkább, mint egy csodálatos álmot, másik életedet, mi az éjjel jő el, ó nappalaim reménye.
9. Kapcsold le hiú szárnyaid. Maradj a földön, s békülj meg vele. Éld életed, ahogy lehet. Ne szidd! Volt tavasza. Lesz ősze és tele. A föld színén néha ragyog a nap, Örülj te is. Sütkérezz, árva rög, Míg egyszer majd a sok hû föld-darab Lágy testvérszóval föléd dübörög. Tóth Árpád
10. A szerelem (...) olyan mint reggel az árnyék; Mindég kissebb lesz, s végre enyészni szokott. Ámde barátságunk olyan, mint estveli árnyék; Nőttön nő, éltünk mig le nem alkonyodik. Vitkovics Mihály