Csacsi dolog lenne azt hinni, hogy a jó vagy a rossz dolgok csak úgy maguktól történnek velünk, mi csak elszenvedői vagy passzív nyertesei vagyunk életünk drámájának. Életünk eseményeinek mi magunk vagyunk a kiváltói és alakítói! Az a hárító önfelmentés, hogy a körülmények és a körülöttünk lévő emberek áldozatai vagyunk, önbecsapás, és alkalmatlanná tesz minket a felismerésre, ezzel a továbblépésre, a fejlődésre is.

Kapcsolódó idézetek

1. A dolgok megtörténnek. A rossz dolgok is. Mi pedig csak azt tudjuk befolyásolni, hogy velünk történnek-e, vagy értünk. Meg Mason
2. Sokunk szeret abban a hitben élni, hogy a győzelmeink aktív alanyai vagyunk, a vereségeinknek viszont csak passzív tárgyai. Mi diadalmaskodunk, de nem mi vallunk kudarcot, olyan erők törnek a romlásunkra, amelyek felett nincs hatalmunk. Hernán Díaz
3. Az élet abból áll, hogy szereplünk benne, vagy éppen rendezzük, de semmiképpen nem maradhatunk mindvégig kívülállók. Sőt, inkább azzal nehéz megbirkózni, ha folyton csak mellékszerepet osztanak ránk.
4. Vagyunk valamilyenek, annak megfelelően, ahogy neveltek, amik ránk ragadtak, illetve amiket eltanultunk másoktól. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy nem jól csináljuk, és a boldogabb élet érdekében elengedhetetlen a fejlődés és a változás. Kollár Betti
5. Életünk - még a legfontosabb eseményei is - alapjában véve esetleges, a történetek csak úgy megtörténnek velünk, nem mi éljük az életünket, hanem az leél minket. Nekünk pedig az lenne a dolgunk, hogy ezt nem venni túlságosan tragikusan, hanem csak lazán. Ne próbáljunk hősök lenni, nem olyan világot élünk.
6. A legtöbben másokat hibáztatunk azokért a dolgokért, amik nem mûködnek az életünkben. A házastársunk a hibás a boldogtalan családi otthon miatt, a főnökünk a hibás a munkahelyi stressz miatt, egy idegen a hibás, amiért forgalmi dugóba kerültünk, és persze a szüleink a hibásak, amiért megrekedtünk. Mindenhol a felelősöket keressük, ez azonban nem más, mint önmagunk mentegetése. Ha másokra kenjük a felelősséget az életünk miatt, biztosan boldogtalanok leszünk, hiszen így csak az áldozatot játsszuk. Robin Sharma
7. Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is... Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásban. Ilyen az élet! Andrew Matthews
8. Minden helyzetben hamarabb látjuk meg a negatívat, jobban emlékszünk rá, és előszeretettel nagyítjuk fel. A kellemest pedig lekicsinyítjük, nem látjuk meg, nem is idézzük fel olyan könnyen. Az automatikus beállítódásaink ezért eléggé megnehezítik, hogy teljes, boldog életet élhessünk. Ha nem foglalkozunk a tudatos jelenléttel, akkor ezek visznek el bennünket.
9. Ha szenvedünk, azon csak mi tudunk változtatni, az nem mások felelőssége, hiszen a külvilág történései csapódnak le a mi belső világunkban, és egyedül mi tudunk változtatni azon, hogy ez hogyan megy végbe.
10. Emberként automatikusan értékelünk és ítéleteket alkotunk: tetszik vagy nem tetszik, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. Ez természetünkből fakad. Gyors eszköz az agyunknak ahhoz, hogy felmérjen egy-egy helyzetet vagy tapasztalatot. Egyfajta mentális rövidítés. (...) Ha megállunk, és ítélkezés nélkül megengedjük, hogy minden úgy legyen, ahogy van, akkor rá tudunk nézni az adott tapasztalatra, elgondolkodhatunk rajta, és bölcsen választhatunk a lehetőségek közül, már ha egyáltalán úgy érezzük, szükségünk van valamire. Így eltávolodunk az automatikus reakcióinktól, amelyek nem mindig segítenek.