Csak a "mi van, ha..." vesz rá minket, hogy megtartsuk és felhalmozzunk: Mi van, ha egyszer nem lesz elegendő valamim? Az ajándék kultúrában ilyenkor az történik, hogy valakitől megkapod, amire szükséged van. Egy felhalmozó kultúrában a "mi van, ha" félelme önbeteljesítő, megteremti annak a sebezhetőségnek és hiánynak feltételeit, amit előrevetít.

Kapcsolódó idézetek

1. A hiány a sosem elég állapota. (...) Egy olyan kultúrában, amelyben minden arról szól, hogy mi minden hiányzik az életünkből, a hiány burjánzásnak indul. Biztonság, szeretet, pénz vagy energia - mintha mindenből több kellene. Mértéktelenül pazaroljuk az időt, hogy számon tartsuk, mennyink van, mennyit akarunk még, és hogy a többieknek mi mindene van, mi mindenre vágynak. Brené Brown
2. Valójában nincsen szükségem többre, inkább kevesebbre van szükségem. Látom azonban: olyan kultúrában élek, amely arra biztat, hogy nekem több legyen, hogy szerezzek többet. Konrád György
3. Azt kapjuk, amit adunk. Amennyiben úgy érezzük, hogy valami hiányzik az életünkből, akkor adjuk meg azt valaki másnak! Ha például több barátot szeretnénk, akkor figyeljünk rá, hogy jobb barátai legyünk a már meglévő ismerőseinknek. Ha úgy érezzük, hogy nem hallgatnak ránk eléggé, akkor igyekezzünk jobban odafigyelni másokra. Ha több szeretetet akarunk az életünkben, akkor adjunk több szeretetet másoknak. A jó szándékban fogant tettek idővel mindig visszatérnek hozzánk, sokszor a legváratlanabb módokon és pillanatokban. Mungi Ngomane
4. Míg ma a pénz azt az elvet testesíti meg, hogy "ha nekem több jut, akkor neked kevesebb", egy ajándékgazdaságban, ha neked több van, nekem is több van, mert akinek van valamije, annak adnia kell annak, aki nélkülözik. Charles Eisenstein
5. Ha többet kapsz, mint adsz, akkor a kiegyensúlyozatlanság megszüli benned a viszonzás vágyát, hogy kiteljesítsd vele a kapcsolat körforgását. Ha többet adsz, mint kapsz, kimerültnek érzed magad, s végül nem marad semmi, amit adhatnál. Dan Millman
6. Érzést bárkinek adhatsz. Az nem olyan, hogy aztán elfogy, és nem lesz több. Nem. Annál inkább jobb, minél inkább mersz adni, hiszen visszakapod, és még több lesz belőle. Mélyebb lesz és igazabb - mert megtanulsz kapni. De lehet, hogy nem jön vissza. Te csak adod, meg adod, de nem érkezik az, amit várnál. Az egyetlen dolog pedig, ami kimondatlanul marad, a remény, hogy majd más visszaadja. Az élet, vagy valaki. És tudod, így is lesz. (...) Vedd észre, ha kapod, és fogadd el, engedd magadba. Egyszer pedig eljön majd a nap, amikor adsz, és az adja vissza, akiért a világot kimozdítanád a helyéről anélkül, hogy bárki élete sérülne. Oravecz Nóra
7. Ajándék az, ha olyat adsz, amit akar valaki, nem olyat, amiről te gondolod úgy, hogy adnod kell, vagy amit kötelezőnek érzel. Az az ajándék, amit akar valaki, te pedig képes vagy adni. (...) De nemcsak ennyi. A te élményed befejeződik az adással, a másik ember élménye viszont az elfogadással kezdődik. Ha bárminemû érzelmi kapcsolatban állsz azzal, amit adtál, ha feltételhez kötöd, akkor az nem igazi ajándék. Az ajándék azé, aki kapja, és ő azt teheti vele, amit akar.
8. Milyen jó kifejezés a birtokbavétel. Én, aki annyi mindenre vágyom, mindent rögtön birtokolni akarok. Mégis, a birtoklás szomorú dolog. Azok a dolgok, amiket megkapsz, azok a dolgok, amiket sajátodnak mondhatsz, mind magától értetődővé válnak. Már nincs meg az az izgalom, az a vágy, ami a megszerzésük előtt hajtott. Annyira vágyom rájuk, hogy nincs mit tenni, muszáj megszerezni azt a ruhát, vagy táskát, de mihelyt megszereztem és az enyém lett, rögtön csak a gyûjtemény egy darabjává válik, kétszer-háromszor használom, és már nem is érdekes többé. A házasság vajon nem azt jelenti-e, hogy egyetlen emberi lényt birtokolunk? Igazából nem kell hozzá házasság, ahogy telik az idő, a férfiak egyre erősebben próbálnak uralkodni felettünk. A "Minek etetni a halat, ha már egyszer bekapta a horgot" címû mûsor. Azonban ha az élelem elfogy, két választása marad csak szerencsétlen halnak: elpusztul vagy megszökik. A birtoklás ezért is teher egyben. Mégis, az embereket továbbhajtja a vágy, hogy más embereket, tárgyakat birtokolhassanak. Ha ezt veszem alapul, az emberiség nem más, mint mazochisták és szadisták egyvelege. Kanehara Hitomi
9. Tudom, hogy mire vágyom. Érzem legbelül, és igen, van, hogy kivetítem másra. Valakire, aki nem is tudja, hogy mi az, hogy ölelés vagy hogy szeretet - számomra. De én tudom, hogy nekem mit jelent, így csak egy gyenge pillanat kell, hogy el tudjam hitetni magammal, hogy amit kapok, az elég. Közben meg tudom, hogy a felét se tudja megadni annak, ami elég lenne. Ad valamit, de nem azt, amire vágyom. Kapok valamit, de nem elégít ki. Nem elég, mert nem erre van szükségem. De valamiért mégis, időről-időre képesek vagyunk elhinni, hogy jó lesz. Hogy majd ez lesz "az", közben meg már az első pillanatban érzed, hogy nem elég, mert ez csak varázslat. Ideig-óráig tartó varázslat, ami elmúlik. De valamiért még mindig elhiszed, hogy ez most más lesz. Teletöltöd képzelettel, aztán menjen. Csak épp akkor van baj, amikor kiderül, hogy a képzeletnek köze sincs a valósághoz. Oravecz Nóra
10. Ha helyesen bánunk el egy problémával, az egy eszköz lehet abban, hogy kifejlesszük az erőt magunkban, és így el tudjuk távolítani a gyengeségeinket. Az, hogy egy szituáció probléma vagy ajándék, a felfogásunktól függ. A választás lehetősége a miénk.