Csak a természet gazdagsága végtelen, csak ő képzi a nagy mûvészt. A szabályok javára sok mindent nem lehet mondani, körülbelül azt, amit a polgári társadalom dicséretére mondhat az ember. Aki hozzájuk igazodik, sohasem fog ízléstelent vagy rosszat elkövetni, ahogyan az, akit törvény és jómód mintáz, sohasem válik tûrhetetlen szomszéddá, különleges gazfickóvá; de viszont minden szabály, bármit mondjanak is, megöli a természet igaz érzését és igaz kifejezését!

Kapcsolódó idézetek

1. Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletû, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg. Lucius Annaeus Seneca
2. A természet lehet olyan nagy "mûvész", amilyen csak akar, alkotásaiban fölülmúlhatja az ember "mûértelmét", de egy dolognak híján van: nem mondható morális értelemben jónak. (...) Ugyanaz a termékeny méh szüli a szépet és rútat, a szeretetreméltót és borzalmast, a fenségest, de egyúttal az aljasat és utálatosat. És egyformán bánik velük, egyformán célszerûen szereli fel, egyformán részvéttelenül pusztítja el. És így jó és rossz, igazságos és igazságtalan között nem tesz különbséget. Friedrich Paulsen
3. Mesterkélhet az ember, amennyit akar, de a természetet nem tudja kényszeríteni arra, hogy megváltoztassa törvényeit. Vagy magának kell dolgoznia; vagy másoknak az ő számára; és az utóbbi munka annyit rabol el mások boldogságából, mint amennyivel sajátját akarja fokozni az átlagon felül. Immanuel Kant
4. Az ember olyan mértékben hibázza el élete értelmét, amennyire hûtlen saját törvényéhez, s így nem válik személyiséggé. A jóságos és hosszan tûrő természet legtöbbünket szerencsére soha nem nógatott, hogy mondjuk meg: mi az értelme életünknek. Carl Gustav Jung
5. Olyan az ember természete, hogy csak akkor érheti el tökéletesedését, ha embertársai tökéletesedéséért, javáért tevékenykedik. Ha csak önmaga számára munkálkodik, lehet ugyan híres tudós, nagy bölcs, kitûnő költő, de tökéletes, igazán nagy ember soha. Karl Marx
6. A természetben minden úgy van jól, ahogy van. Hogy a mûvészet meg tudja szépíteni és magasabbrendûvé teszi: - az csak a mi büszkeségünk. Oláh Gábor
7. A társadalom boldoggá tesz bennünket, és cserébe a mûvész csak azzal tartozik, hogy elmondja, szíve szerint, tehetsége minden szikrájával, a mûvészetével: az élet gyönyörû. Törőcsik Mari
8. A természet az emberből csak természeti lényt formál; a társadalom törvények szerint cselekvő lényt; szabad lényt csak ő maga formálhat magából. Rudolf Steiner
9. Mûvész pedig elsősorban az, aki hisz önmagában. Nem hatnak rá a közönséges ember ingerei: nem hajszolja magát halálra, de nem is élősdi. Azért él, hogy kifejezze önmagát, és eközben a világot gazdagítja. Henry Miller
10. A természet mindég egy tökéletes egészet formál; nem tagonként készíti az embert, nem szálanként a virágot, mindég egész embert, egész virágot készít: kövessük ezt a nagy mestert. Kármán József