Csak azért nevezzük szerelemnek azt, ami egy másik lényhez köt bennünket, mert a könyvek és a legendák hatására egy kollektív szemléletnek vetjük alá magunkat. Ám a szerelemről csak annyit tudok, hogy vágy, gyöngédség és érzelem keveréke köt egy másik lényhez. Ez az együttes minden esetben más és más. Nem illethetem egyazon elnevezéssel a legkülönbözőbb kísérleteket.

Kapcsolódó idézetek

1. Nehéz a szerelmet meghatározni: annyit mondhatunk róla, hogy a lélekben: hatalomvágy, az értelemben: rokonszenv, a testben pedig: rejtett és kényes vágy annak birtoklására, amit a maga rejtélyességében szeretünk. Francois de La Rochefoucauld
2. A szerelem önző dolog, arról szól, hogy meg akarunk ismerni valaki mást, és rajta keresztül meg akarjuk ismerni önmagunk és a világot. A szerelem bolondság, gyönyörû, vad és őrült állapot, egyszerre függeni kezdünk valaki mástól, semmit sem akarunk többé csak őt, a nagy Õ-t, azt, akibe beleszerettünk, akinek egyszerre szépnek halljuk a hangját, szépnek látjuk a szemét, a haját, az alakját, mindenét. Õt akarjuk, semmi mást nem akarunk. Nem vagyunk többé a magunk urai, elkapott egy ismeretlen, és legyőzhetetlen erő, magával ránt elkerülhetetlenül, olyan, mint a gravitáció. Dragomán György
3. A szerelem az a heves vágy, hogy megosszuk az életünket egy másik emberrel. Olyan emberbe szeretünk bele, akit csodásnak tartunk. Ez az egyén értékeinek legmélyebb elismerése, és hogy őbenne testesül meg az, amit a legtöbbre értékelsz az életben.
4. Ha most megkérdezném, mi a szerelem, lefogadom, hogy legalább tízféle definíciót hallanék, és valószínûleg mind igaz lenne, de egyik sem közelítené meg azt, amit jelent. A szerelemről nem lehet beszélni, azt érezni kell. Nikodém Vanda
5. A vágyat gyakorta összetévesztik a szerelemmel. Az igazat megvallva, nem lehet megmondani, mi a különbség a kettő között. Mindenki saját maga fogalmazza meg, mit ért szerelem alatt - ez az érzés éppen olyan sokféle, mint maguk az emberek.
6. A szerelem az a mámorító érzés, hogy csak választottunknak élünk, hogy megosztjuk vele minden örömünket és minden fájdalmunkat, hogy támogatjuk, minden veszélytől megóvjuk s életünket is feláldozzuk érte. A szerelem egyben az az emberfeletti gyönyörûség, hogy tudjuk, hogy az ő szíve is egészen ilyen érzéssel van eltelve, s ő is oltalmaz és ápol bennünket, s hogy jelenlétének fényességében az egész világot átalakulni látjuk.
7. Milyen furcsa, hogy mi, emberek, ilyenek vagyunk. Amint hallunk egy történetet, máris behelyettesítjük a szereplőket, és magunkat is elhelyezzük a mesében. És az is milyen furcsa, hogy mások is, más korokban, más városokban éppúgy éreztek és éreznek, mint mi. Pedig mikor az ember szerelmes, azt hiszi, csakis vele történhet ilyen csoda, azt hiszi, más lelkében még sosem játszódott le ez a nagy boldogság és nagy szenvedés. (...) A szerelem túlságosan összetett, fantasztikus és megmagyarázhatatlan érzés ahhoz, hogy beszélni lehessen róla. De benne él az ember minden mozdulatában.
8. - Én szerelmesnek hittem magam. Tényleg, mitől lehetne ezt tudni? - Talán abból, hogy ha vele vagy, igazán önmagadat adhatod, és őszintén. A szerelem azt jelenti, hogy képtelen vagy élni a másik nélkül, és szavakban is nehéz kifejezni azt, amit a szíved érez. Vagy amikor a többiek csak értetlenkednek, de te tudod, hogy összetartoztok. Amikor egész éjjel csak rá gondolsz, reggel pedig pihentebben ébredsz. És aztán úgy érzed, meg kell kapaszkodnod valamiben, nehogy elszállj hirtelen.
9. A szerelem regényes szó, a legesleghosszabb valamennyi között. Tartalmazza a testi, lelki, érzelmi vágyakat, továbbá a kifejezhetetlent, a senki-mással-sosem-átélhetőt, valamint nem többet, csak a teljes Világot. Vavyan Fable
10. Egymáshoz tartoztunk. Ez a szerelem. Ez a mély egymáshoz tartozás. Szavak. A nyelv csupán néhány korlátozott igazság kimondására alkalmas. Ám a lényegről, az istenek életéről mélyen hallgat. Ezt csak úgy ismerheti meg az ember, ha szembesül saját forrongó vérével - leírásokból nem. Alex Miller