Csak öntelt ember veti el magától a földi életet s az összes földi gyönyöröket egy olyan lény kedvéért, aki talán nem több egy elvont fogalomnál.

Kapcsolódó idézetek

1. Az olyan ember, aki csak úgy tartja elviselhetőnek az életet, ha megmarad az énje felszínén, megelégszik annyival, hogy magából csak a puszta felszínt engedi láttatni. Paul Auster
2. Az ember végtelen önzésébe minden céljához vezető utat lerövidítene, minden kanyart levágna... nem veszi észre, hogy miközben szorgalmasan észszerûsít, világokat tagad meg, maga is egyre tehetetlenebbé válik.
3. Mindent elvehetnek az embertől, egyet kivéve: emberi mivoltának végső szabadságát, a szabadságot, hogy bármely körülmény között megválassza hozzáállását, a szabadságot, hogy a maga útját járja. Viktor Emil Frankl
4. Az ember olyan túlzott öntudattal bíró értelmes lény, akinek elméje nem a nagy igazságokra, hanem az élet jelentéktelen dolgaira koncentrál. Richard David Precht
5. Csak az élhet együtt a világegyetemmel, a maga teljességében és végtelenségében, aki ki tud bújni a bőréből, el tudja felejteni önmagát és a kényszerítő körülményeket.
6. Csak az lebeghet, aki könnyû, de akit más érző lények húznak le magukhoz a földre, az már súlytalanul nem tud megmaradni. Kiss Judit Ágnes
7. Minden reménytelen, ami emberi. Csak az isteni a teljes, csak a lélek nem reménytelen. Márai Sándor
8. Az emberi természet egészében véve csak önzés. Charlotte Bronte
9. Aki a természettől elszakad, az élhető életről mond le. Vavyan Fable
10. A természet tele van megtévesztéssel, (...) ám az ember az egyetlen olyan földi lény, amelyik élvezetét leli abban, hogy megtévessze saját magát. Wolfgang Jeschke