Csak sose sírj, Nem volt az élet énhozzám kegyetlen, Csak sose sírj, Én voltam lusta, gyáva és ügyetlen, Csak sose sírj, Nem illet engem itten joggal semmi, Csak ennyi, lásd Köszönni illedelmesen és menni.

Kapcsolódó idézetek

1. Örökké nem lehet sírni, Most szeress engem egy kicsit inkább, Örökké nem fogom bírni, De most ez is jó lesz, hogyha nincs más.
2. Néha éld, hogy forog a világ, És ne nyalj talpakat szép szavakért, Légy halhatatlan, hagyj nyomot a földön, S érj célba, de csak magadért, Tudd, ki vagy, sajnáld, aki bánt, mert nem ez az érdem, Én éltem és most rajtad a sor, hogy élj s ne félj. Alvin és a mókusok
3. Nincs elrontva semmi, csak másra lesz majd jó, S ha nincs benne, csak ennyi, pont nekem való. Elmegyek most végleg, többé ne is láss, Úgy lesz, ahogy kérted, sírjon érted más!
4. Soha ne sírj, ha véget ér egy álom! Soha ne sírj, az élet megy tovább. Itt vagyok én, s csak érted, neked játszom, A jó barát a bajban is barát. Kovács Kati
5. Legyél boldog, még akkor is, ha sírni kell, vigyorogj egyedül, hogyha nincs kivel. Legyél boldog, még akkor is, ha nagyon fáj, legyél boldog, még akkor is, ha nem muszáj.
6. Társak nem voltak, Magam voltam csak. Én már fáradok, Mindent rád hagyok, Kérlek, engedj el! Nekem mennem kell, A csendnek hódolok. Hallgass, hallgatok... Bonanza Banzai
7. Tudom, hogy csak erősnek akarsz tûnni, Bántottak már eleget, volt, hogy már sírni sem volt erőd, Én nem akartam beállni ebbe a sorba, és nem is fogok, Bár szent nem vagyok, De néha hibázunk, nem nagy dolog. Kowalsky meg a Vega
8. Az élet nem igazságos. Soha nem volt az, most sem az, és soha nem is lesz az. Ne ess abba a hibába, hogy áldozatként tekintesz magadra! Nem vagy az. Tedd túl magad a nehézségeken, aztán lépj tovább! Matthew McConaughey
9. Csak nélkülözz: az élet így tanít. Hiányzani fog mindig valamid. Hogy meg ne szoknád, nincsen oly gyönyör; De puszta híja sírodig gyötör. Reviczky Gyula
10. Nem akarok boldog lenni, Hogy ne fájjon aztán semmi; Mikor egy mosolynak Ezer köny a vége, Nem kell a boldogság Csak a csöndes béke. Tóth Kálmán