Csak te maradj meg, aki vagy annak, akit a zajló csöndből, odaúszva hozzád, kivettem magamnak, mint jégzajlás fehér lapjai, csontváztollai, hártyasíkjai, ágaskodó legyező-zuhogásai közûl a zölden habzó vízből piros rózsát, zöld tajtékban forgó halandó új világot!

Kapcsolódó idézetek

1. Fontos vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés, izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás, valóra váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé, mézescsók, magasság, mélység, távolság, közelség. Csitáry-Hock Tamás
2. Meg akarlak tartani, hozzád akarok tartozni. Utadat akarom állni, el ne mehess. Azt akarom, hogy erőtlen legyél, kiszolgáltatott, magatehetetlen. Hogy csak én kelthesselek életre. (...) Hogy mindig csak belőlem lélegezhess... Szilvási Lajos
3. Lennék harang, mi érted szól! Vigasz lehetnék, ha búcsúzol! Lennék szél, mely elkísér! Minden dal, ami benned él! Edda
4. Jöjj hozzám, de ne mint folyó, mi készséggel siet, hogy elvesszen a széles óceánban. Úgy jöjj hozzám, ahogyan dagály önti el a partot, csordultig duzzasztva a sekély öblöket csillámló csönddel, míg föld és óceán egybeforr.
5. Velem az érintésben, szabadító ölelésben, velem a lélegzetben ott legyél. Velem a forró lázban, velem a vak zuhanásban, velem a szív hangjában te legyél. Zséda
6. Szeretnél lenni a víz, mely egy hosszú nap után felüdíti fáradt testét, a törölköző, mely minden porcikáját végigsimítja, magadba itatva róla a vizet. Lennél a tükör, amely minden nap láthatja, a cipője, amely pici lábához simul, vagy a rúzs, mely színesíti ajkát. Lennél a telefon, mely hallja hangját, a kanál, amit édes nyelvével megérint. Vagy a toll, mellyel gyönyörû, fenséges nevét leírja, vagy a papír, mely azt hordozza. Lennél. Minden lennél, de egyik sem lehetsz. Mégis, mindegyiknél több lehetsz. Mert te a lelkeddel simogatod, a lelkeddel öleled át, lelkeddel érinted meg, lelkedben hordozod nevét, szívét, a lelkeddel őrzöd. Soha nem múló vággyal. Csitáry-Hock Tamás
7. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! József Attila
8. Gyere, hajolj fölém, fogd ki a lélekből a testet, vedd magadhoz azt, ami belőlem állat vagy ember. Hadd mozduljon el a szép fogoly, hadd keressen új cellát magának a szívedben. Háy János
9. Minden megtisztult bennem, a világ mosolyogni kezdett, és minden rossz olyan volt szememben, mint a pókháló, melyet a kéz könnyedén szétszakít. A te kedvedért akartam jó lenni. (...) Igen, így volt, midőn hozzám jöttél, de most, hogy elhagysz, minden elsötétül körülöttem, szívem olyan, mint a sivatag magányos hollója. Mika Waltari
10. Szeresd az életed, bújj bele, öleld meg, mert a tiéd, nem másé. Neked kell szeretned, neked kell vele élned, te alakítod, a te kezeid formálhatják - semmi más. Csak a tiéd, így csak te törheted össze, vagy hagyhatod, hogy darabokra törjék. Senki más. (...) Találj kapaszkodókat, olyanokat, amiken mindig felhúzhatod magad még a legerőtlenebb pillanatban is abba a világba, amit megteremtettél magadnak. Hiszen onnan aztán senki sem lökhet le, vagy ha mégis megteszi, pillanatok alatt felállsz, hiszen a te világod, te dolgoztál meg érte, és büszke vagy rá. Oravecz Nóra