Csendben nézem ezt az egyre torzabb világot. A hiénákat, a hitvány keselyûket. (...) A kesergőket. Bolond voltam, mikor álmaimról meséltem. Ellopják vagy összetörik őket. Vagy ellopják és utána törik össze.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincsen arra elképzelhető lehetőség, hogy én valaha még szerelemmel szeretni tudjak. Az én csalódásom több volt, mint csalódás. Az rémület volt és iszony. (...) A valóságos világban csak tengődöm és lézengek, ügyefogyottan, lázadozva, keserûn, egyedül. Nagyon egyedül. Sokkal magányosabban, mintha sohasem lett volna senkim, vagy mintha lett volna valaha igazán valakim. Harsányi Kálmán
2. A világ szörnyûbb, mint bármi más, amiről csak írni tudok. Ha valami jó történik, akkor utána rögtön valami balszerencsére számítok. Talán túl érzékeny vagyok az élethez. Till Lindemann
3. Néha ez a fékeveszett, tragikus, szomorú és nyüzsgő világ a feje tetejére áll, és egy pillanatra megáll, hogy valóra váltsa valaki álmát...
4. Ebben a sötét világban, ahol most élek, csúnya, meglepő dolgok, és néha apró csodák is zuhognak rám. Semmit sem vehetek biztosra.
5. Valakinek végre meg kell értenie. Valakinek végre elégnek kell lennie ahhoz, hogy elég legyek számára. Csendesen fordulok el ettől a torz világtól, a világ arcától, amiben minden olyan másképp történik, mint ahogyan lehetne. Kiesünk egymásból. Ledobott, megunt cipők. Kiégett vágyak a sarokban. Álmok, melyet soha nem mertünk végigálmodni. Albert Tímea
6. Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli. Gulácsy Lajos Kálmán
7. Az ember örökösen a régi cimborákról fecseg, hogy mi történt velük. És kiderül, hogy vagy meghaltak, ami rettenetesen meglep, mert eszedbe sem jut, hogy ők is halandók, vagy még nem haltak meg, amitől még jobban meglepődsz. Bonyolult ez a világ. Agatha Christie
8. Nyújtózkodik a zúzmara, megdermed az idő. Elcsitul a jelen, és megnémul a jövő. Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam. Bámulok a semmibe, így minden rendbe’ van. Likó Marcell
9. Én félek. Az élettől és sötéttől, mely mindenütt kegyetlenül elér. Kosztolányi Dezső
10. Ebben a világban ruhák és testek beszélgetnek egymással, a lelkek pedig közben csendesen szunyókálnak, mert ez nem az ő világuk... halálra unják magukat benne, és igazából nem is értik, hogy mi zajlik körülöttük. Ez egy hamis, képmutató világ.