Darabokra tört a lelkem, és minden egyes szilánk fájó sebet ejtett, amelyek még ma is sajognak, ha erre az estére gondolok.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyszer egy este történt, röviddel azután, hogy hazaértem. Álltam a szoba közepén, és úgy éreztem, elemészt a szomorúság. A tehetetlenség. A szívemen karcolások, hajszálrepedések. És akkor szétestem. Tagjaim kopogva szétgurultak a szobában, csilingeltek a csontok, a belső szervek puhán gördültek, mint a kilyukasztott gumilabdák. Nagyot kiáltottam. Beszaladt a családom, a fiam, a feleségem, a lányaim. És gyorsan, kétségbeesetten összeraktak. (...) Nézzenek rám. Olyan vagyok, mint régen. Megvan mindenem. De valami mégis elveszett belőlem. Talán valami illékony, ami láthatatlanul elillan az emberből, ha szétesünk. Vagy talán valami kis fény... valami kis fénypötty, ami nélkül félhomály van odabent. Lázár Ervin
2. Minden szakításomba belehaltam kicsit, és lelkemnek azt a részét, amelyikben az a szerelem élt, megöltem magamban, hogy újrakezdve az életemet, menjek tovább a sorsomon, végzetem felé. Végh György
3. A szavak egymásnak ütköztek, a padlóra potyogtak, a darabjaik ragyogtak az igazság fényében, de az egész csupa szúrós szilánk volt, túl élesek, hogy meg lehessen fogni. Brent Weeks
4. Ha valami felrobban, nem lehet szép. És a lelkem felrobbant, szétszakadt... bárhogy is írom, a lényeg, hogy meghalt. Csitáry-Hock Tamás
5. Még dereng lelkemben, mint a hûvös hajnal, szerelmemnek szép emléke. Reszkető keblemből még zokogva tör fel a fájdalom fagyos sóhaja. Lakatos Menyhért
6. Annyi bánat a szívemen, kétrét hajlott az egeken. Ha még egyet hajlott volna, szívem kettéhasadt volna. Kányádi Sándor
7. A sebei beforrtak. Új nap kelt fel a lelkében.
8. Az mindig fáj, ha elválik két lélek, amelyek bármily rövid időre is egyek voltak.
9. Fáj minden szó, Mint a kés az éj szívében. Még él az árny: Megpihent a lelkemen.
10. Vannak sebek, olyan mélyek, a szívhez oly közeliek hogy még a konyhaablakot verő eső is halálos lehet. Jón Kalman Stefánsson