De haj, nem volt az soha a nyomorúság láncán, aki nem tudja, hogy enni nem csak szokás, hanem kénytelenség is. Az ínség megeszi a fakérget is, és megissza a pocsolyavizet is. S hogy a bibliai tékozló fiú egy vályúból evett a disznókkal, azon én nem csodálkozom.

Kapcsolódó idézetek

1. Szerencse, hogy az ifjúság sohasem ébred rá önnön tudatlanságára, különben nem lenne bátorsága a kitartás habitusára szert tenni. Talán a hús és vér ösztöne az, amely elejét veszi ennek a tudásnak, és lehetővé teszi, hogy a fiú azzá a férfivá váljon, aki megtapasztalja majd léte hiábavalóságát.
2. Tudom, mit jelent a legteljesebb nyomorban élni, mit jelent éhezni, fázni és így tovább. (...) Nem jelent semmit vagy csak igen keveset. Az ember hozzászokik, és ha némi önuralommal rendelkezik, végül már nevet rajta.
3. Teljesen érthető, hogy a gyöngébb embernek kimondhatatlan vigasza, hogy nyomorúságában egy Hatalmas Lényhez fohászkodik; hátha cserébe kap a hatalmas úrtól egy kis kenyérmorzsát, moslékcsöppet. De egyúttal kimondhatatlan gyöngesége. Bartók Béla
4. Az ember (...) sohasem tagadhat meg legalább egy krajcárt egy koldustól; és annak, aki szükséget szenved, bizonyosan igen fájdalmas, sőt keserû érzés egy tehetős embertől az olyan gyakori mentegetődzést hallani: "nincs semmi nálam" - mintha nem lenne a legelfoglaltabb embernek is annyi ideje, hogy némi pénzt vegyen magához. Széchenyi István
5. - Tudod, hogy apánk mit mond a bosszúról. - Hogy keserû fogás, amely annak is a torkán akad, aki felszolgálja, és annak is, aki megkóstolja.
6. Hol vettem oly fiatal létemre az erélyt ahhoz, hogy ily következetesen ellent álljak az egészséges étvágy csábításainak? Bizony nehezemre esett egy kicsit megtagadni emberi voltam legelementárisabb szükségleteit. De igaznak kell lenni annak, amit némelyek állítanak, hogy a fiataloknak erélyeseknek lenni nem virtus, hanem természetök, miként a fiatal fa kérgének a zöld szín. Azután meg mi szükség van a testi táplálkozásra abban a korban, amikor az ember illúziókkal táplálkozik, bennök fürdik, úszik, lubickol. Bródy Sándor
7. Annyit kaptam én csupán a sorstól, amennyit becsületesen megad minden fiatalnak. Mert ahogy az éhező ember, aki jobb híján a labodából, a fûből, a konyhai szemétből is kiszûri, amire szervezetének szüksége van, akképpen éli meg a fiatal is. Mindenre éhes, mindent hasznosítani tud, semmi sincs a világon, amire szüksége ne volna. Ha csődben él éppen, hát a csődből, ha nem jut, csak nyomorúsághoz, hát magából a nyomorúságból szûri ki tápláló élményeit - és minden a javára válik, mindentől növekszik, mindentől több lesz és jobb lesz! Úgy is mondhatnám: akármi éri - csupa jó éri; s akármikor éri - mindig idejében. Székely János
8. Aki éhezett már életében, az nem szégyelli az evést. Cserna-Szabó András
9. Igenis van gyönyör a legmélyebb megalázottságban, megvetettségben is! (...) Ördög tudja, tán még a megkorbácsoltatásban is, mikor a szíj lecsap a hátunkra, és cafatokká tépi a húst. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
10. A büntetés akkor jó, ha arányban marad a hibával s annak mintegy természetes következménye. Ha a gyermek ablakot tör be, nem kell új üveget tétetni, hadd fázzék csínyjéért; ha jóllakottan is enni kér még, adni kell neki, a gyomorrontás majd észre téríti. Hanyagság esetén csak hagyjuk munka nélkül, az unalom rávezeti a szorgalomra. Gustave Flaubert