"Ducunt volentem fata, nolentem trahunt" - mondta Seneca római sztoikus filozófus, Néró császár nevelője. Vagyis: "Vezetik a végzetek az akarót, a nem akarót vonszolják." Aki hagyja magát vezetni a végzet által, és aki nem hagyja, mindketten ugyanarra a sorsra jutnak, csak a vonszolódó jól összetöri magát útközben.

Kapcsolódó idézetek

1. Vezetik a végzetek az akarót, a nem akarót vonszolják. Lucius Annaeus Seneca
2. Akinek akarata van, azt vezeti a sors, akinek nincs, azt vonszolja. Bozzay Margit
3. Azt, aki akarja, a sors szépen vezeti előre, azt viszont, aki nem akarja, vonszolja magával.
4. Elvégre, aki engedelmeskedik neki, azt vezeti a végzet, aki meg el akar futni előle, azt vonszolja. Lőrincz L. László
5. A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.
6. Lehet, hogy a két szót, sors és végzet, én másként használom. A végzetben benne van a vég. Az valaminek a vége, nem az eleje. A sors pedig, az, amit nem választottunk meg. A sors a kezdet, amivel kezdtünk, a végzet, ahol végzünk. Egzisztenciálisan úgy lehetne értelmezni, hogy ide lettünk dobva. Amikor megszülettünk, mintha valaki okkal dobott volna minket oda, ahol találjuk magunkat. Feldmár András
7. A sors vezeti azokat, akik engedelmeskednek neki, és vonszolja azokat, akik dacolnak vele.
8. A végzet (...) nem a véletleneken múlik, hanem döntéseken. És amit úgy dönt, hogy elfogad, az válik a végzetévé.
9. Az indulatoknak alávetett ember (...) nem a maga ura, hanem ura a sors, s ennek annyira hatalmában van, hogy gyakran, noha belátja a jót, mégis a rosszat kénytelen követni. Baruch Spinoza
10. A végzet az erősnek kedvez és elpusztítja a gyengét.