Eddig még sohasem jutott eszébe, hogy egy ötvenéves női test, amelyet a gyermekszülés óriási méretekre növesztett, aztán a munka megkeményített és eldurvított, amíg olyan érdes nem lett, mint egy túlérett répa, szép is lehet. Pedig az volt, s különben is, miért ne lehetne az? - gondolta. Az izmos, gránittömbhöz hasonló, határozott körvonalak nélküli test s a reszelős, vörös bőr úgy viszonyult egy lánytesthez, mint a csipkebogyó a csipkerózsához. Miért kellene alsóbbrendûnek tekinteni a gyümölcsöt a virágnál?

Kapcsolódó idézetek

1. A női test, még a legjava is, alakilag nagyon gyatra; nyersek a hajlásai és otrombán elosztottak a tömegei; hozzá képest egy tejeskorsó, sőt még köcsög is, intelligens és tetszetős. (...) Az átlag nő, míg a mûvészet segítségére nem siet, báj nélküli, torz, rosszul ívelt és kegyetlenül tagolt, még nőnek is. Ha jó a törzse, majdnem biztos, hogy görbelábú. Ha jók a lábai, majdnem biztosan rosszak a fogai. Ha a fogai jók, majdnem biztos, hogy otromba kezei vannak, vagy bágyadt szemei, vagy olyan a haja, mint a kóc, vagy álla nincs. Az oly nő, akinek mindene szép, oly szokatlan, hogy holmi csodaszámba megy és rendszerint megél belőle, ha mutogatja magát. Henry Louis Mencken
2. A régiek a márványhoz hasonlították a női testet: ez a kép teljesen hamis. A test szépsége éppen az, hogy nem márvány. Mert reszket, remeg, pirul, vérzik. Kemény, merevség nélkül. Fehér, de nem hideg. Megborzong és elbágyad. A test az élet; a márvány a halál. Victor Hugo
3. Én öreg vagyok, s még a régi iskolához tartozom. Amikor én fiatal voltam, az ember még a nők bokáját is alig látta. Milyen csábító volt, ha csak kivillant a habos alsószoknya szegélye! És a gyengéd vonalú lábszár... a térd... a csipkés harisnyakötő... Agatha Christie
4. A nő olyan fele a férfinak, mint a nappalnak az éj, a lombnak a virág. (...) Csak ránézni is gyönyörûség. Hát még ha ő tekint szeretve ránk. Semmi se szebb, jobb, édesebb. Testének szépségét felül nem múlhatja a mûvészetnek semmi remeke. - Lelkének édessége földi üdvösségünk. Gárdonyi Géza
5. Az, hogy az ember hogy néz ki, az nem mindig a valóság. Lehet, hogy az alkata, ábrázata elfedi azt, ami belül van. Belülről lehet, hogy ûzött és romlott, agyonhajszolt, kívülről pedig olyan, mint a piros alma, vagy az egészséges gyümölcs. Balázs Péter
6. A gyermek üdesége mindig vonzó, akár rongy, akár csipke takarja is, de ez természetes szépség, a romlatlan lélek szépsége. Az aggastyán szépsége mindig megkapó és megnyugtató, mert az valójában a hervadt testen átsugárzó lélek szépsége.
7. Sokszor eltûnődtem, hogy mi is van azon az arcon, amely engem így elbûvölt? Részekre szedtem gondolatban: hát hús, bőr, bőr - semmi. Aki először tekint rá, nem marad rajta a tekintete. Hanem ha a szavát hallja, azt a különös zenés hangot, az már megfogja. Abban a pillanatban széppé válik az az arc s női teremtés. S azontúl ha hallgat is, szép marad, a szépségnek csodája marad. (...) Aztán ha nem is jártas a tudományokban, lám a galamb sem ismeri az ábécét, mégis kedves. Galambot ha fogunk, meg nem állhatjuk, hogy meg ne csókoljuk. Gárdonyi Géza
8. A nőknek azért van testük, hogy legyen mit felékesíteni, arra való, hogy feldíszítsék: már nem arra, hogy szeressék. Hasonlítanak virágra, hasonlítanak madárra, hasonlítanak száz egyéb dologra, csak nőre nem. Anyáik, mind a letûnt nemzedékek, gyakorolták ugyan a kacérság mûvészetét, hogy minél szebbek legyenek, de elsősorban a testük közvetlen varázsával akartak hódítani, bájuk természetes hatalmával, azzal az ellenállhatatlan vonzóerővel, amivel a női test a hímek szívére hat. Manapság nincs más, csak a kacérság: a szépítkezés mûvészete a nagy eszköz és maga a cél is, mert főleg arra használják, hogy borsot törjenek vele vetélytársnőik orra alá, hogy felkorbácsolják meddő féltékenységüket, nem pedig arra, hogy férfiakat hódítsanak. Guy de Maupassant
9. Nincs szebb dolog a világon egy méltóságteljes, szép érésnél. Minél idősebb egy ember, az arca és a személyisége annál izgalmasabb. Szörnyûnek találom, hogy sokan leírják azokat, akik megöregedtek, és azt sem értem, miért mondjuk azt a ráncokra, hogy csúnyák. Nem tesz jót a társadalomnak, hogy az öregedésre rossz dologként gondolunk, mert úgyis jön, és nem tehetünk semmit ellene.
10. Minden korban lehet érni, nincs olyan, hogy túlérett ember. Valószínûleg olyan sincs, hogy túlérett gyümölcs. Egy darabig úgy tûnik, rohadt, egyszer csak megaszalódik, és finom lesz megint, mint az érett sajt. Kollár-Klemencz László