Eddig nem is tudtam, mennyire megnyugtatja az embert a szép környezet. Az este csak ültem, és néztem, milyen szépen csillog a tûz fénye új-ódon kandallórácsomon, és doromboltam elégedettségemben.

Kapcsolódó idézetek

1. Ugye, gyönyörû? A tûz, ami lobog benne. Ahogy ropognak az izzó fák, ahogy pattog a parázs. Ahogy ülünk itt ketten, szótlanul, a lángok fényében. Ahogy átölellek, s te pontosan tudod, mit mondok ebben az ölelésben. Ahogy ez a tûz, ahogy ez a meleg, ahogy ez az érzés beszél helyettem... helyetted. És mi ülünk. Ketten egy kandalló előtt. A szívünk előtt. Csitáry-Hock Tamás
2. Felhasználtam a perceket, amíg nem emelte rám a szemét, s nézni kezdtem, először titokban, majd egyre merészebben. Most még gyönyörûbbnek láttam az arcát, mint tegnap este: olyan finom, okos és bájos volt minden vonása. Háttal ült a fehér függönnyel takart ablaknak; a függönyön átütő napsugár szelíd fénnyel öntötte el sûrû aranyhaját, szûzies nyakát, szép hajlású vállát, gyengéden nyugvó kis mellét. - Ránéztem - s milyen drágának és közelinek éreztem! Úgy tûnt fel nekem, mintha régóta ismerném, s nem ismertem volna semmit, s nem is éltem volna a mai napig. Ivan Szergejevics Turgenyev
3. A kedvenc könyveimet újra és újra elolvastam, néha csukott szemmel beszívtam ismerős illatukat. Elég volt ez az illat, a könyvek lapjainak érintése, hogy boldognak érezzem magam. Murakami Haruki
4. Boldog voltam, és a boldogságomat terjesztettem magam körül. Az emberek örültek nekem, amikor látták, hogy jövök. Paulo Coelho
5. Mi volt ebben a nőben olyan mulatságosan, olyan megvesztegetően és lefegyverzően jelentéktelen, hogy rögtön oda kellett figyelni, az érdekes, szép, hangos és rikító nők között? Valami volt benne, valami szótlan és sugárzó. Az ember reánézett, s egyszerre megértette, hogy eddig didergett, de most már elég odaülni e nő mellé, s akkor majd nem fázik többé. Igaz, nem perzsel majd különösebb forróság sem környezetében; ez a nő nem lángol. De melegít, mint egy régi cserépkályha, mely tél elején egyszer illatos fahasábok lángjától langyosodott át, s aztán csendesen parázslik tavaszig. Ezért melléje ültem, különösebb remények vagy igények nélkül; s melegedtem. Márai Sándor
6. Ami engem illet, büszkén vállalom, hogy rajongok a regényekért. Az összes kedvtelés és szenvedély közül ez áll legközelebb a szívemhez. Az ember csak ül a kandalló mellett, és mégis beutazza az egész világot. Átverekedi magát a legszörnyûbb veszélyeken, élvezi az emberi lét végtelen és különleges színességét, elszomorodik, felvidul, fellelkesül - mindezt mindössze egy-két oldal elolvasása alatt. Susanna Clarke
7. Különös, hogy most, mikor az óráim már meg vannak számlálva, minden milyen gyönyörûnek tûnik a világon. Képes vagyok meglátni a tökéletességet egy csésze rizsben, az összetekert alvómatracom szép szimmetriájában, vagy éppen a tompa, lágy fényben, amely bevilágít a börtön ablakán. Ezek az apró pillanatok olyan közel kerültek a szívemhez, mint régen soha.
8. Az öblös fotelban elterpeszkedve beitta a tél varázsos szépségû, nyugalmas hangulatát, pislákoló gyertya és illó fenyőgyanta illatát szívta a tüdejébe, és azt gondolta: boldog. És mindössze ennyi az egész; amíg megszállottan, kétségbeesetten ûzte a jó érzést, az félénken elbújt előle, ám most, midőn leült csendesen, előmerészkedett és rátalált. Vavyan Fable
9. Máskor annyira bántják a szemem a neonfeliratok, s oly magányosnak érzem magam közöttük, most azonban meleg, barátságos fénnyel világítanak. Ma este mintha örvendezve hunyorognának rám, mintha ünnepelnének valamit, mintha kórusban tudatnák velem, mennyire örülnek, hogy végül is maradok. Lauren Graham
10. Nemcsak jó a nyugalom este, hanem szép is, mint a fény.