Egész életünkben a halál miatt aggódunk, amiről nem is tudjuk, mikor csap le, aztán kiderül, hogy nem csak hogy nem halunk meg, de ennek a nyomorult életnek sem kell olyan nyomorultnak lennie, csak annyit kell tennünk, hogy ne féljünk szembenézni a valósággal! És ezt csak néha kell megtennünk!

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember csak egyszer hal meg (...), és akkor úgyis meg kell halnia. Ha örökké félünk, mit érünk vele, csak nyomorúsággá tesszük az életet. Edgar Rice Burroughs
2. Az egyetlen biztos dolog a világon az, hogy mindegyikünk meg fog halni. Hogy mikor? Azt nem tudjuk. Hát akkor hogyan éljünk? Ezért a félelem, és nem könnyû megszabadulni tőle. Feldmár András
3. Félünk a haláltól, mert nincs fölötte uralmunk. És félünk azért is, mert szeretünk élni. Azt hiszem, a halállal kapcsolatos szorongásunk teljesen normális. Akkor van baj, ha tagadjuk, hogy szoronganánk. Daniel Gottlieb
4. A halál olyan tény, amellyel mindnyájunknak szembe kell néznünk. Jöhet egy hosszú élet végén; de hirtelen elragadhat fiatal és erős embereket is. A halál elkerülhetelen. Mihelyt megszülettünk, elkezdünk feléje haladni. Nem annyira az a fontos, hogy mikor halunk meg, hanem az, hogy hogyan.
5. Miért kell foglalkozni azzal, amin úgysem lehet változtatni? Miért nem lehet itt és most élni, a jelenben, és megélni a pillanatot? Igen, emberek vagyunk, a magunk erősségeivel, gyengeségeivel, a hibáinkkal és a tökéletlenségünk tökéletességével. Igen, néha nevetünk, amikor sírni kellene, és sírunk, amikor nevetni. Sokszor félünk: félünk érezni, félünk hinni, félünk szembenézni magunkkal, félünk vállalni magunkat, félünk magunkkal lenni, félünk szeretni és szeretve lenni. Félünk a haláltól, de még többször az élettől. Kiakadunk, dühöngünk, vádolunk és vádolva vagyunk, szeretünk, élünk és élvezünk, zokogunk és röhögünk. De mindezt itt és most tesszük: mert csak egyszer van és egyszer lesz! És ezt sosem szabad elfelejtenünk. Balatoni József
6. Néha még a legbátrabbak is félnek. Az a fontos, hogy ne engedjük magunknak, hogy a félelem uralja az egész életünket. T. J. Klune
7. Mindannyian tudjuk, hogy egyszer meg kell halnunk, mivel azonban nem ismerjük a pontos időpontot, nem veszünk tudomást erről a tényről, és inkább mindennapi problémáinknak szenteljük magunkat. Életünk gyakorta értelmetlennek tûnik. Akik a halál küszöbén állnak, sohasem osztoznak ebben az érzésben. Bármily paradox, csak a halál bizonyossága adhatja meg az élet igazi értelmét. Georg Klein
8. A legtöbb ember életében eljön egyszer az idő, amikor elhatalmasodik rajta a félelem. Ettől azonban nem válik gyávává. Azok a gyávák, akik semmit sem tesznek, amikor a félelem pusztulással fenyegeti őket. Amikor a szükség úgy hozza, szembe kell nézned a félelemmel. Ha így teszel, megeshet, hogy nem éled túl, de ha meghalsz, legalább nem gyáván távozol a másvilágra. Darren Shan
9. Senki nem aggódik igazán olyan dolgok miatt, amelyek évmilliók múlva fognak csak bekövetkezni. Még ha úgy érzi is valaki, hogy aggódik emiatt, igazából csak becsapja önmagát. Valami más, sokkal hétköznapibb dolog miatt aggódik, vagy egyszerûen rossz az emésztése; de valójában senki nem válik súlyosan boldogtalanná olyasvalaminek a gondolatától, ami millió és millió év múlva fog megtörténni a világgal. Így hát, noha lehangoló arra gondolni, hogy az élet egyszer majd kihal - legalábbis szerintem a legtöbben lehangolónak tartják, bár néha, mikor belegondolok, mit csinálnak az emberek az életükkel, szinte vigasztalónak érzem a gondolatot -, ettől még nem válik nyomorúságossá jelenlegi életünk. Pusztán arra sarkall minket ez a gondolat, hogy inkább más dolgokkal foglalkozzunk. Bertrand Russell
10. Sok minden van ezen a világon, amitől félni kell. De a félelmeinknek semmi köze iszonytató maszkokhoz, mûanyag pókokhoz vagy rémületes szörnyekhez. Nem. A fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban. Mi van, ha megbánja döntését? Mi van, ha tényleg boldogtalan? Mi van, ha a szerelem esélye örökre elúszott? Hogyan legyünk úrrá ezeken a gondolatainkon? Először is emlékeztessük magunkat: ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk.