Egész életünket úgy éljük le, hogy próbálunk alkotni valami maradandót, valamit, aminek értelme és célja van, de ehelyett leginkább falakat emelünk. S amikor ráébredünk, hogy hidakat kellett volna inkább létrehoznunk, akkor már túl késő.

Kapcsolódó idézetek

1. Hidak helyett az emberek csak falakat építenek, Mégis teszek róla, hogy ne legyek egy eltûnt lélek, Nem számít a fájdalom, amivel most együtt élek. Children of Distance
2. Mindannyian építünk valamit. Erről szól az életünk. Kell valami, ami a miénk. Megmarad vagy velünk jön, mikor elmegyünk, és nyomunk sem marad. Ki tudja, hogyan van elrendelve. De ez már nem is a mi dolgunk. J. J. Stalter
3. Élni, meghalni: az élet és a halál csak mindannak a következményei, amit felépítettünk. Csak az számít, hogy jól építkezzünk. Muriel Barbery
4. Azt hiszem, teljes életet kell élni. Hiszen nem hosszú az élet, ha néha hosszúnak látszik is. A falból se lehet büntetlenül kifelejteni téglákat. Ha itt-ott hiányzik néhány kő, már kisebb a fal teherbírása. Az emberé is, ha nem teljes az élete. Szilvási Lajos
5. Ha csak a természetet nézed, az életnek nagyon határozott célja van, és ez egy alapvető cél. Megismételni, reprodukálni, ennyi. Reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni. És mi mégsem látjuk ennyire egyszerûnek az életet. Mûemléket építünk az örökkévalóságnak, csináljuk a dolgainkat, nem igazán vagyunk érdekeltek abban, hogy csak reprodukáljunk és meghaljunk. Inkább az érdekes számunkra, hogy emlékmûvet emeljünk magunknak, hogy te is tudd, hogy én itt voltam. Ugyan már, nagy ügy. Itt voltunk mindannyian.
6. Ha szakadékokat ásunk, elpusztul a világ. Hidakat kell építenünk: nézeteknek, fajoknak, ízléseknek - a különbségeknek. Szokolay Sándor
7. Vagyunk is, meg nem is vagyunk. Épülünk és rombolunk. Valamilyenné válunk és közben apránként sok mindent tönkreteszünk és elpusztítunk, s csak a legvégén eszmélünk, mikor már hiába. Ács József
8. Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... amíg aztán... egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.
9. Építéssel telik el az egész élet, de hogy a tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred. Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak, s tetőtlen tornyokról hullunk ölébe a zord halálnak.
10. Az emberek túl sok falat építenek, és túl kevés hidat.