Ha szakadékokat ásunk, elpusztul a világ. Hidakat kell építenünk: nézeteknek, fajoknak, ízléseknek - a különbségeknek.

Kapcsolódó idézetek

1. Egész életünket úgy éljük le, hogy próbálunk alkotni valami maradandót, valamit, aminek értelme és célja van, de ehelyett leginkább falakat emelünk. S amikor ráébredünk, hogy hidakat kellett volna inkább létrehoznunk, akkor már túl késő. Robert Lawson
2. Le kell menni a szakadékba, hogy megtaláljuk az élet kincseit. Ahol megbotlasz, ott találod a kincsedet. Joseph Campbell
3. Nem elég a hidak lerombolásával elfoglalni a várost, újakat is kell építeni. Gerlóczy Márton
4. Az ember és a természet szeszélyei igencsak hasonlóak (...). Gyönyörû hidakat építünk, a természet meg fogja magát, s eltereli a folyó áramát. Paulo Coelho
5. Nem úgy kerülünk ki a szakadékból, hogy másokat is belerántunk. Nekünk kell kimásznunk. Andrew Matthews
6. Hidak helyett az emberek csak falakat építenek, Mégis teszek róla, hogy ne legyek egy eltûnt lélek, Nem számít a fájdalom, amivel most együtt élek. Children of Distance
7. A világ nem civilizációk vagy kultúrák, hanem azok összecsapása előtt áll, akik hidakat akarnak építeni, illetve akik inkább egy ellentétekkel teli világot szeretnének, akik keményen dolgoznak a gyûlölet terjesztésén és a megosztásunkon. Noha a hídépítők munkája kétségkívül nehéz, minden generációban vannak olyanok, akik a hitüknek megfelelően élnek, és akik készek és képesek megtalálni a közös nevezőt. Souad Mekhennet
8. Ha egy jobb világot akarunk (...), magunknak kell felépítenünk. Edward Snowden
9. A világnak vannak hibái: a gleccsereken repedések vannak, a hegyek közt szakadékok, de az egésznek együtt mégis fönséges a hatása. George Meredith
10. Milyen hát az a szerelem, amely szétporlik a nyelv gátjain? Milyen az a viharos hullám, mely szûkölő kutyaként vonul vissza az első összecsapáskor? Milyen íratlan törvény marasztalhat téged az egyik, engem pedig a másik parton, amikor mind a ketten úszni akarunk? Hát persze: kedveljük partjainkat! Te mondjuk a fûzfáid és a síkságod miatt, én talán a virágzó pityókaföldekért és a kukoricáért... De milyen hidat építsünk közéjük? Szerintem - erőset, tartósat. Hogy azon átkelve mindketten otthon érezhessük magunkat bármely parton. Hogy ne bántsa büszkeségünk, ha egyenlő módon birtokba vesszük egymás világát, de nem mint a győző vagy a legyőzött, hanem egyenlő felekként. És büszkén arra, hogy sok-sok kortársunkkal ellentétben mi szabadabban lélegzünk. Csalogassuk be egymást kedvenc búvóhelyeinkre, ismerjük meg gyermekkorunk minden zegét-zugát, járjuk be a nyelvek bozótját, s ha majd gyermekeink is lennének, ne ejtsük őket váratlan csapdába, hogy - nosza, válasszatok! Legyen természetes világuk a folyó mindkét partja, s tudjanak önfeledten játszadozni azon a kő- vagy acélhídon, mely nemcsak érettük, de az időnek is készül.