Egy átlagos élet alatt kapott dicséretek hetven százalékát ötéves kor alatt kapjuk. Ötévesen minden, egy falat étel megrágása és lenyelése, a felöltözés, a színes ceruzával készített rajz óriási tetszésnyilvánítást arat.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindannyian csak akkor vagyunk igazán boldogok, ha valaki megdicsér bennünket, ha szeretnek, vagy viszontszeretünk valakit. A gyermekkorunktól a sírig. Csak az okok változnak, amiért dicsérnek, és a személyek, akiket szeretni akarunk. Nincs ember, akit ezzel a két dologgal ne tudnánk leszerelni. Malgorzata Musierowicz
2. Egy arc lassan alakul, belülről formálódik, belülről kapja a tanácsokat, ösztönzést, intelmeket. Attól lesz más, attól kap tartást, értelmet, jelleget. Gyerekkorában az ember magával hozza az arcát, otthonról kapja, készen. Húsz éven túl már felelős érte! Palotai Boris
3. 14 és 20 éves kor között eldől: legyûrendő tantárgy vagy az életünk része lesz az irodalom. Ha utóbbi, annak pedig a nemzetgazdaságra is van jó hatása. A költészet például az érzelmi tapasztalat kollektív átadásának legfontosabb eszköze. (...) Ha valakiben kifejlődik a készség a versolvasásra, értelmezésre, azt a munkahelyén is kamatoztatni tudja. Lehet 600 oldalas tanulmányt írni a magányról, de annál, hogy "A semmi ágán ül szívem", nem lehet ezt jobban, tömörebben megfogalmazni. Nyáry Krisztián
4. Tápláljuk gyermekeink testét: de milyen ritkán tápláljuk az önbecsülésüket! Ha valami tetszik, készségesen ismerd el és nyilvánosan dicsérd meg - és az emberek dédelgetni fogják, kincsként őrzik majd, egész életükön át ismételgetik a szavaidat - évtizedekkel azután is, amikor te magad már régen elfeledted őket. Dale Carnegie
5. Rendkívül fontos, hogy a személyt különválasszuk a viselkedésétől, és hogy a tetteiről mondjunk véleményt, ne pedig róla magáról. Ez a legjótékonyabb dicséret, mert így sem pozitívan, sem negatívan nem értékeljük az egyént. Ha kiskorától kezdve így bánunk a gyerekkel, akkor soha nem utálja meg önmagát, akkor sem, ha rossz fát tesz a tûzre vagy rosszul hajt végre valamit, és ugyanígy magasabb rendûnek sem hiszi magát, a siker nem teszi önteltté és elbizakodottá.
6. Mivel egy boldog gyerek számára a tanulás egyet jelent a szórakozással, a kislányod egy- és ötéves kora között sokkal többet fog tanulni magától, mint később az iskolában. Az is nagyon szomorú dolog, ha a szülők túlságosan elfoglaltak, és nincs idejük a kis totyogóval játszani, mindenfélét csinálni, ám az már egyenesen tragikus, hogy mire ezek a gyerekek iskolába kerülnek, kivész belőlük a felfedezés szeretete. Steve Biddulph
7. Ötévesen megtanultam olvasni. A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta, de mindegyikben új világok és új barátok vártak. A mai napig fura érzés önt el, amikor először ütök fel egy kötetet. Izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne. Jennifer Weiner
8. A serdülőkor egy időszak. Több éves dac azonban már életforma.
9. A dicsérő kritika legyezi a hiúságom, melengeti a szívemet. A negatív véleménynek - ha nem buta, rosszindulatú akadékoskodás, akkor -, legyen az akár nehezen feldolgozható, örülök. Mert az már nem is kritika, hanem jó tanács. Hámori Gabriella
10. Gyerekként talán a legnagyobb dolog, amit kaphatok a szüleimtől, az, hogy szeretnek olyannak, amilyen vagyok. Hibázhatok, lehetek hülye, de érzem, hogy biztonságban vagyok akkor is, ha valamit elcseszek. D. Tóth Kriszta