Egy év merült el a semmiség végtelen tengerébe, egy év forgott le az enyészet kerekén ismét. Népek, nemzetek dőltek porba, az elmúlt évben lelték fel síri ágyukat. És én bennem mennyi sok szép remény született az elmúlt évben, és a jövendő mennyi kéjjel, gyönyörrel mosolyog felém! És ezt én mind csak neked, egyedül csak neked köszönhetem (...). Ez az elmúlt év ajándékozta nekem a te hû szívedet, és az új fog majd birtokába juttatni a mindenségnek, midőn bírni foglak téged, hû kedvesem.

Kapcsolódó idézetek

1. Az elmúlt év soha többé nem tér vissza. Egészen új kezdődik. Minden új, reményteljes nap néhány óra múltán elsüllyed az örökkévalóság tengerében.
2. Végleg enyész a sötétség, szívek lángja belobban, új kor hív, s a remény csillan a fény aranyán. Ara Rauch
3. Elmúlt egy év! Csak egy atom az örökkévalósághoz viszonyítva s mégis sokszor csaknem elviselhetetlen teher egyesekre nézve. Így hát sokan fel fognak lélekzeni ab­ban a boldog tudatban, hogy a terhet levették róluk és boldogok lesznek abban a reményben, hogy az újév kevesebb gondot és talán egy kevés szerencsét is fog hozni számukra. Mások pedig sajnálni fogják, hogy a szép óév, mely oly sok jót hozott nekik, oda van, visszavonhatatlanul elveszett a múltnak árjában.
4. Nem maradt semmi fenn számomra - mint egy megsemmisített szív. Egy megsemmisített szív, - mely egykor oly forrón, oly kimondhatatlanul szeretett téged, mely készebb lett volna megrepedni, mint gondolni e szomorú jövőre. Ez a megsebzett szív még meg sem dobban most, e szavaknak, melyek utolsók hozzád: - Isten veled! Élj boldogul! Rudnyánszky Gyula
5. Csak a múlton érdemes töprengeni. Ami van, az volt is. És ami lesz, az nem más, mint egy visszatérő, elfelejtett esztendő.
6. Eltüntél, el s ah örökre tüntél! Gyönyörrel telt kora szép éltemnek. Hányszor édes örömöket szültél Szent lángokra felhevült keblemnek. Dukai Takách Judit
7. Mindennapi örömöm voltál, és mégis eltûntél az idő vadonjában. Szétfoszlottál a semmiben. Már nem tudom, hogyan és miért. Jelenj meg újra, teljes valóságodban. És bocsáss meg mindent. Nélküled a semmi vár reám. Az vár reám, hogy mint elanyátlanodott lélek éljek ebben a kietlen világban.
8. A tegnapokkal fogy az élet, A holnapokkal egyre nő, S szemedben mégis mindörökké A mának arca tûn elő. (...) Ezért ha illan ez az év is, S a múltba szállva szétomolt, Lelkedben ott a kincs örökre, Amely valaha benne volt. Mihai Eminescu
9. És sírt és sírt, csak sírt, míg meg nem halt, Késnyelek hullottak pengétlenül A szemeibül. - Ó, mennyi dinamit lakik Én élve síró szemeimben! - A föld egyszerre elszaladt alólunk És elszaladt alólunk minden; Ég, csók, tûz, magam s a semmi. (...) Fehér vízben hevertünk egymás mellett, Szivemben ő s az ő szivében én. Hátulról keresztülnéztem magamon S úgy láttam, hogy bennem él tovább. József Attila
10. Elhagyott engem. Megölte magában a múltat, és új életet kezdett. (...) Elment, és elvitte magával a lelkemet. Mindössze fájó ürességet hagyott bennem.