Egy évbe se telt bele, égni kezdett a lába alatta a föld, és elköltözött. Sehol sem volt szabad olyan sokáig maradnia, hogy ideje legyen gyökeret ereszteni. És ha már nem kötődött semmihez, félnie sem kellett az elvesztésétől.

Kapcsolódó idézetek

1. De szemben azzal, amiben sokáig hitt, most már tudta, hogy önmagában a pénz nem elég. Kell valaki, akivel megoszthatja. Egy kéz nélkül, amely az útjára bocsátja, nem akart menni sehová; egy hang nélkül, amely válaszolt neki, csak a csend maradt; egy arc nélkül, amely szembenéz az övével, ő nem létezett többé. Guillaume Musso
2. Az elkövetkező napokon, heteken át a könyvei nem voltak többek, csak bútordarabok, a barátai csak emberek, akik valami elmosódott külvilágban éltek és járkáltak, ahonnan ő igyekezett megszökni - az a világ hideg volt, és metsző szelek fújdogáltak benne, ő pedig egy pillanatra belátott egy meleg házba, ahol tüzek lobogtak. Francis Scott Fitzgerald
3. Csak ment előre, bizonytalanul, s most már egészen irányt vesztve. Imént még kutatott valami után, most már csak menekült. Nem éhezett már, nem fázott, csak félt. Egyik ösztön kiszorította a másikat. Egyetlen gondolata az volt: menekülni, menekülni. Mi elől? Minden elől. Az élet szörnyû falakkal zárta körül mindenfelől. Ha szökni tudott volna a világból, megtette volna. Victor Hugo
4. De a furcsa, megszállott vágyakozás már nem lángolt a lelkében: azt végleg kioltotta a félelem és veszteség fájdalma. Úgy érezte magát, mint akit pofonnal ébresztettek fel álmából. Joanne Kathleen Rowling
5. Otthon nélkül minden töredezett. John Berger
6. Micsoda időpocsékolás volt egy helyben vesztegelni és mindenáron azon igyekezni, hogy gyökeret eresszek olyan talajban, amelyben már nem nő semmi. Paulo Coelho
7. Nincs mitől félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened. És jobb, ha minél előbb megszabadulsz tőle, mert minél tovább marad, annál erősebbé válik. Osho
8. Ha az embert nem ölik meg idejekorán, előbb-utóbb elveszít csaknem mindent. Először elveszíti a hiúságát, aztán élő és holt halottai támadnak, aztán lemond a reményről, hogy valaha rendbe jöhet bármi, lába alatt szünet nélkül reng a föld, minden pillanata hajszálon függ. Spiró György
9. Szükségem volt Istenre, megadták, be is fogadtam, anélkül, hogy tudtam volna: őt kerestem. S mivel nem vert gyökeret a szívemben, egy darabig tengődött bennem, majd elhalt. Jean-Paul Sartre
10. - Én nem próbálok elfutni a múltam elől, Mark, és nem is tudom megosztani a jövőmet egy olyan emberrel, aki viszont menekül a sajátja elől - tekintetét a földre szegezte, és elfordult tőlem. - Most mennem kell. Visszafutott a házhoz. Én pedig csak álltam, földbe gyökerezett lábbal, döbbenten, értetlenül, és figyeltem, ahogy eltûnik a szemem elől a szívemmel együtt. Richard Paul Evans