Ugrás a tartalomra
Egy ideális világban egy adott témára vonatkozóan a lehető legtöbb perspektíva begyûjtésének képessége rendkívül értékes lenne saját véleményeink kialakításának elősegítéséhez. Sajnos ez ritkán alakul így a valós világban. Helyette az történik, hogy hajlamosak vagyunk keresni egy maroknyi forrást, amivel azonosulni tudunk, majd ezeknek a forrásoknak túlzott befolyást engedünk saját gondolkodásunk és döntéshozatalunk fölött. Ennek a folyamatnak során a kritikus gondolkodáshoz és hatékony érveléshez használt "izmok" elcsökevényesednek.
Kapcsolódó idézetek
-
Ahelyett, hogy örülnénk a lehetőségek végtelen tárházának, egyből le akarjuk szûkíteni őket. Ha sok lehetőség van előttünk, azt gondoljuk, hogy egyből választanunk kell, és elveszünk a "vagy-vagy" döntéshelyzetekben. Nem adunk teret a lehetőségek kibontakozásának, hanem azt gondoljuk, hogy mindenképpen csak az egyik vagy a másik lehetőség megengedett. Az esetek kisebb hányadában jut csak eszünkbe, hogy a "vagy-vagy" megközelítéstől eljussunk az "is-is" érzékelésébe.
Arató Mónika
-
Az elvárásaink, az észleléseink sokszor helytelenek vagy pontatlanok (...). Ezért nem kellene olyan hamar véleményt formálni másokról, ezért nem kellene ítélkeznünk, sőt címkéznünk. A saját, korlátozott nézőpontunkból ritkán látjuk az egész képet.
-
Úgy tûnik, nagyon mereven és korlátoltan határozzuk meg az előny mibenlétét. Sok mindent hasznosnak vélünk, ami valójában nem az, más tényezőket pedig értéktelennek ítélünk, holott valójában sokkal erősebbé és bölcsebbé válunk általuk.
Malcolm Gladwell
-
Csakis akkora a mi világunk, amekkorát belőle az agyunkkal látunk. Hinnünk kell a szemünknek, de gondolatban ennél is többre vagyunk képesek. És nem vagyunk egyformák. Agyvelőnk súlya sem azonos, gondolataink fajsúlya is más és más kell, hogy legyen.
Tar Károly
-
Amikor valaki a nagy "önmagakeresésben" odáig jut, hogy egy általa autentikusnak vélt állapotot (énképet) megpróbál rögzíteni, kimerevíteni, akkor a konstrukció értelemszerûen elveszíti a rugalmasságát és összeomlik, vagy puszta váz marad, így lesz az "önazonosságból" szerep. Szerintem jobb, ha a magunkról való absztrakt gondolkodás helyett figyelünk az inspirációinkra, az élményeinkre, sokféle dolgot kipróbálunk, és az ezekre adott spontán reakcióink szerint hozunk döntéseket, nem pedig prekoncepciók alapján önkényesen választott irányokba haladunk.
-
A legtöbb ember azt hiszi, hogy mindenben neki van igaza és csak akkor nyugszik meg, ha minden körülmények között, mindenben helybenhagyjuk állításait. Ha van bennünk valami ebből a rút tulajdonságból, tegyünk le róla, mert ez gátlója a fejlődésnek. Ha mindent csak a magunk kicsi látószögéből szemlélünk, és nem fogadjuk el senki másnak a véleményét, akkor láthatárunk mindig szûk marad.
-
Nem akadályozhatjuk meg azt, hogy mások gondolatai érintsék értelmünket, de megválogathatjuk, hogy mit fogadunk be és mit utasítunk vissza. Hatnunk kell és hatásokat kell eltûrnünk, de hathatunk jótékonyan vagy károsan, és engedhetjük magunkra hatni a jót vagy a rosszat. Ebben rejlik a választás, mely egyaránt fontos nekünk és az egész világnak: "Jól válassz: mert választásod rövid és mégis végtelen!"
Annie Besant
-
Ahelyett, hogy azt tartanánk szem előtt, amit valójában akarunk, azzal foglalkozunk, amit a saját vagy környezetünk véleménye szerint tennünk kellene. Megkérdőjelezzük a vágyainkat, kételkedni kezdünk az indítékainkban, és eltûnődünk, vajon hová tartunk.
Dan Millman
-
Emberként automatikusan értékelünk és ítéleteket alkotunk: tetszik vagy nem tetszik, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. Ez természetünkből fakad. Gyors eszköz az agyunknak ahhoz, hogy felmérjen egy-egy helyzetet vagy tapasztalatot. Egyfajta mentális rövidítés. (...) Ha megállunk, és ítélkezés nélkül megengedjük, hogy minden úgy legyen, ahogy van, akkor rá tudunk nézni az adott tapasztalatra, elgondolkodhatunk rajta, és bölcsen választhatunk a lehetőségek közül, már ha egyáltalán úgy érezzük, szükségünk van valamire. Így eltávolodunk az automatikus reakcióinktól, amelyek nem mindig segítenek.
-
Az elme beszédességre hajlamos, és "kitûnő" gondolatokat és véleményeket tulajdonít magának. Ha alaposan megvizsgáljuk, kiderül, hogy ezek a vélemények semmit sem érnek. Mind hiábavaló, nincsen jelentőségük, sem valódi értékük. Mindenki elméjét vélemények végeláthatatlan sora tölt ki, és ha igazi valójukban látjuk ezeket, a vélemények csupán az elme állapotai.