Egy katartikus mûalkotás, egy prédikáció, egy személyes krízis, egy veszteség: számtalan élmény idézheti emlékezetünkbe, hogy legtitkosabb kívánságaink - az örök ifjúság és szerelem, a siker, a halhatatlanság - soha nem teljesülhetnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagy dolgokat kívánunk. Ambiciózusokat, elérhetetleneket. Kívánunk, mert segítség kell és félünk és tudjuk, hogy sokat kérünk. De azért kívánunk. Mert a kívánság néhanap valóra válik.
2. Ellenállhatatlan igény él az emberekben a katarzisra. Arra a hitre, illúzióra, hogy bármennyi baj és szenvedés van is a világban, végül mégiscsak minden jóra fordul majd, mégiscsak van remény. E nélkül a hit vagy illúzió nélkül nehezebb volna az élet. Hankiss Elemér
3. Néha úgy tûnik, hogy álmaink darabokra hullanak kezünk között. Attól tartunk, talán hibáztunk. S mindaz, mit megpróbáltunk oly gyötrelmesen küzdve, mintha örökre kicsúszna kezünk közül.
4. A többi életnek csak a peremét látjuk, s nem sejtjük, milyen apróságok roncsolják. Ezekből mûalkotást faragunk. Elemi módon regényesítjük őket. Valamennyien azon vagyunk voltaképpen, hogy mûalkotássá avassuk az életünket. Arra vágyunk, hogy örökké tartson a szerelem, pedig tudjuk, hogy nem tart sokáig; és hiába tartana egy életen át, valami csoda folytán, mert akkor is tökéletlen volna. Albert Camus
5. Az állandóság olyasvalami, amelyre mi emberek vágyunk, de soha nem érjük el. Ha közel jutunk hozzá - mert elveszítjük az idő érzékelését, akár egy euforikus vagy tragikus találkozás következtében, meditáció vagy kémiai szerek hatására, esetleg valamilyen magasztos vallási vagy mûvészeti élmény eredményeként - az az élet legmeghatározóbb élményeit nyújthatja. Brian Greene
6. A kívánságokat nem lehet tetszés szerint előhívni vagy elnyomni. A legmélyebb mélységeinkből törnek elő, mint minden szándék, akár jó, akár rossz. És észrevétlenül születnek. Michael Ende
7. Néha mindannyiunkat hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amin sehogy sem tudunk úrrá lenni. (...) Rádöbbenünk, hogy elmúlt a mágikus pillanat, anélkül, hogy csináltunk volna valamit, s az élet többé nem fedi fel előttünk csodáit. Paulo Coelho
8. Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörûséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítlak, akkor is kereslek, sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent és a végtelent kívánom. Anatole France
9. Ha teljesül valamely kívánságunk, az embert rendszerint számos kellemetlen meglepetés éri, mert a kívánságoknak mindig van egy sor olyan következménye, amelyekkel nem számoltunk előre.
10. Minden egyes lélegzetvétel, minden álom, a születés, a halál úgy múlik el, hogy fel sem fogjuk. Összes fogyatékosságunk közül ez a legfájdalmasabb. Életünket olyan kozmikus folyamatok irányítják, amelyeket nem érthetünk. Hogy félelmünket csillapítsuk, ezeket az erőket akarjuk befolyásolni. Ez a mágia.