Egy korszak minden formáját, ízét, színét visszaadni - erre egyetlen regényíró sem képes, még kevésbé e sorok szerény szerzője: de az a próbálkozás, hogy legalább egy keveset megragadjon a szelleméből, kétségtelenül ott lappangott gondolatai hátterében, amikor tollat ragadott.

Kapcsolódó idézetek

1. A regényírás az idő legnagyobb részében magányos dolog, már amennyire magányos lehet az ember úgy, hogy néha tucatnyi elképzelt vagy egykor élt és most újra életre keltett személy keresi a hangját a fejében. Cs. Szabó Sándor
2. Sajnos a történelem igen ingoványos talaj: senkinek eszébe se jutott a megtörtént dolgok legnagyobb részét leírni, akik meg leírtak dolgokat, azok sûrûn tévedtek, őrültek, szélsőségesen rasszisták voltak, vagy hazudtak (sőt, gyakran mindezt együtt).
3. Az író ne legyen nekem személytelen, száraz. Ne a könyvén kívül álljon, oldja fel magát a sorokban, teremtse meg számomra azt a hangulatot, amelyben ő írását lejegyezte. Ha ezt nem teszi meg, a könyvét izzadságszagúnak érzem. Vavyan Fable
4. Ugyanúgy, ha George Sand mûveiből olvasott fel, amelyek prózája telítve volt jósággal (...), iparkodott a hangjából minden mesterkéltséget, minden kicsinyességet távol tartani, hogy e próza hatalmas áradatát minél szabadabban tolmácsolhassa, s természetes gyöngédsége egyesült e mondatok szelídségével, amelyek mintha egyenesen az ő hangjának íródtak volna s amelyek teljesen betöltötték érzékenysége skáláját. Mindjárt kezdetben eltalálta azt a megfelelő hangot, amely előre éreztette a történet meghittségét és mintegy diktálni látszott a lágyan gördülő mondatokat, jóllehet az egyes szavak mit sem éreztettek még mindebből; e hang révén sorra enyhítette az igeidők nyerseségét, a félmúltból és a múltból kiéreztette a jóság és a melankólia gyöngédségét, a befejező mondatot az utána következő felé terelte s hol lassítva, hol gyorsítva a szótagok menetét, hogy mind a rövidek, mind a hosszúak egyféle ritmust alkossanak, e banális prózába valami folytonos érzelmi életet lehelt. Marcel Proust
5. Eszembe jutottak a könyvek. S most először értettem meg, hogy minden könyv mögött egy ember rejlik. Egy ember, akinek gondolatai támadtak, aztán hosszú idejébe tellett, amíg papírra vetette őket. Ray Douglas Bradbury
6. Az íráshoz nem kell más, csak idő és pihent agy. Meg persze egy toll sem árt.
7. Minden (...) könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap. Carlos Ruiz Zafón
8. Ha valami, hát ez az irodalomban rejlő titkos erő: különböző korokban, különböző országokhoz, nemzetiségekhez, nyelvekhez és kultúrákhoz tartozó írók mûveiben az olvasó megtalálja a maga személyes élményét. Jü Hua
9. Ha van valami, amitől minden regényíró haja szála égnek áll, akkor az a félelem, hogy mialatt leírja az események egymásutánját, akaratán kívül is türelmetlenné teszi az olvasót. Mégpedig az által, hogy eltér az események folyásától, és visszakalandozik rég elhagyott jelenetekhez. Pelham Grenville Wodehouse
10. Vannak (...) írók, akiknek egész alkotói pályája szakadatlan feszült munkálkodás tulajdon stílusuk kialakításán. Má­sok hosszú éveket töltenek vég nél­küli kísérletezésekkel, megint má­sok már legelső munkájukban könnyedén kezelik máris kész stí­lusukat. Grigol Abasidze