Ugrás a tartalomra
Egy kutya játékossága, feltétel nélküli szeretete és készsége, hogy bármely pillanatban ünnepelje az életet, gyakran éles ellentétben áll gazdája belső állapotával: deprimált, szorong, problémák terhe nyomja a vállát, elveszett a gondolatokban, s már nincs jelen az egyedül létező helyen és időpontban, vagyis az itt és mostban. Az ember elcsodálkozik: ilyen alak mellett vajon hogyan tud ez a kutya lelkileg ennyire egészséges, ilyen örömteli maradni?
Kapcsolódó idézetek
-
A kutya képes szeretni is, együtt érezni is: ha beteg a gazdája, nem mozdul mellőle és nyüszít. A kutya még unatkozni is tud, és képes élete értelmét egy másik lényben látni: ha a gazdája meghal, némelyik utána pusztul, csak hogy vele maradhasson. Ábrándozni azonban nem képes.
Dmitry Glukhovsky
-
Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmû barátságával és nyomorúságos hûségével találkozni.
Edgar Allan Poe
-
A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívû és őszinte. Ösztönszerûen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.
Axel Munthe
-
Aki szereti a kutyákat, valóban szereti őket, nem egyszerû állatokat vagy házi kedvenceket, hanem társakat lát bennük, sőt többet. Tiszteli a velük született méltóságot, felismeri, hogy képesek az örömre és a bánatra, és hogy sejtik az idő zsarnoki természetét, még ha nincsenek is teljesen tisztában annak kegyetlenségével, és ellentétben azzal, amit a szemellenzős szakértők állítanak, van valami fogalmuk önnön halandóságukról.
Dean Ray Koontz
-
Sokan úgy tartják, hogy a város nem kutyának való, szerintük a kutyák csak arra vágynak, hogy valahol vidéken szabadon futkározzanak. Az evolúció azonban úgy formálta a kutyát, hogy igényli az ember közelségét, s ha tehetné, minden jól szocializált kutya gazdája állandó közelségét választaná. A városi kutyák ezért sokkal boldogabbak is lehetnek, mint a kennelben tartott vidéki társaik.
Miklósi Ádám
-
Az emberek mindent elrontanak azzal, hogy folyton kérdéseket tesznek fel, folyton megmagyaráznak vagy félremagyaráznak valamit. A kutyákban csodálatos, hogy nincsenek szavaik, ettől a világ megmarad olyannak, amilyennek megteremtődött: gyermekien egyszerûnek és jelen idejûnek.
-
A gond azzal, ha megkérdezzük a kutyát, boldog-e vagy szomorú, természetesen nem az, hogy a kérdés értelmetlen. Hanem az, hogy szinte képtelenek vagyunk megérteni a választ. A nyelv szörnyen lustává tett bennünket.
-
Mindig úgy gondoltam, a kutyák valamiképpen segítenek megélni a jelen pillanatot. Ha velük foglalkozunk, nem aggódunk sem a múlt, sem a jövő miatt, nem vágyunk semmire, megszáll minket a nyugalom, s felismerhetjük létünk igazi valóságát.
Dean Ray Koontz
-
Szóval ez a szeretet - gondolja a kutya, és könnyes lesz a szeme, és alázattal csóválja a farkát. Hogy vár valakit az ember, és nem törődik semmi mással, a saját életével sem törődik, csak vár valakit, aki nem is biztos, hogy jönni fog.
Békeffi István
-
A kutya (...) csak akkor való a lakásba, ha vele van egy ember. De az ember nem tudja, hogy milyen a kutyának a lakásban, amikor ő nincs otthon, tekintve, hogy nincs otthon. Én voltam már kutya a lakásban. Ott fekszem egész nap, és (...) szarul érzem magam. Tudom. Gondoljunk vissza a legdepressziósabb napunkra. Amikor nem akartunk kimenni. Amikor nem tudtunk kimenni. Amikor nem tudtunk semmiről. Na, olyan lehet a kutyának.
Gerlóczy Márton