Egy mûalkotás nem olyan, mint egy szelet kenyér. Amikor valaki ellop egy zsemlét a boltból, a zsemle eltûnik a helyéről. De ha valaki letölt egy dalt, az csupán adathalmaz, amíg a hallgató zenévé nem varázsolja, meg nem hallgatja, szubjektív tapasztalattá nem alakítja. A zenész munkájára óriási hatással van az, amit az emberek gondolnak róla. Nem bánhatunk úgy a rajongókkal, mintha tolvajok lennének. Aki meghallgatja a munkánkat, az a barátunk, nem az ellenségünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenki, aki megnézi a képet, hozzáteszi a maga elgondolásait. Ezért aztán mindenfajta értelmezés csakis egyéni lehet. És némely értelmezés akár jobb is lehet, mint magáé a mesteré, ki tudja? Amint elkészül egy mûalkotás, többé már nem a mûvész sajátja. Sőt, továbbmegyek (...), egy mûalkotás soha nem több, mint gyenge visszatükröződése annak, amit a mûvész a fejében látott.
2. Az, hogy valamit alkotsz, még nem feltétlenül nevezhető mûvészetnek. Mint ahogy ha valamit teszel, az sem mûvészet. Egészen addig nem teljes, amíg valaki más nem fogja fel. Az nem számít, hogy szeretik vagy utálják, de egészen addig nem lesz belőle semmi, amíg más meg nem látja, meg nem hallgatja, vagy valamilyen módon nem érzékeli. Marilyn Manson
3. Nem beszélni kell, hanem az a fontos, hogy a mû hasson. Hatni pedig arra képes, aki oda akar és tud figyelni, és hajlandó belemenni. Attól, hogy mûvészként interpretálom a saját munkámat, csak leszûkítem az amúgy határtalan interpretációs teret.
4. Számomra a zenész az, aki fogja a hangszerét, és elszórakoztatja a közönséget. Én egyáltalán nem ez vagyok. Én az érzelmek és érzések esszenciáját alakítom át zenei jelekké. A zenei hangok gyönyörûséges dolgok, olyanok, mint a napfény íze vagy a meleg kenyér illata. Én fordító vagyok, hangulatokat tolmácsolok zenével. Fogom a megfoghatatlan érzelmeket, és hallható hangokká alakítom őket.
5. Ha egy zenész tartalommal tölti meg a számait, esetleg kinyithat gondolatokat, és azok beépülhetnek az emberek idegrendszerébe és érzelmi világába. Van egyfajta tanító jellege annak, amit egy mûvész csinál. Az emberek valamilyen szinten azonosulnak azzal, amit hallanak.
6. A mûvészet nem az eszközök, hanem a szellem mûve. Az eszközök hatását nem szabad érezni rajta. A hangján sem szabad hallanunk, hogy durva dörzsölés fizikai eredménye. A mûvész lelke határozza meg tárgyát és lényegét alkotásának. Teljesen szabad. De aki ezzel a szabadsággal visszaél, és nem őszinte hanggal, színnel, alakkal lép elénk, nem mûvész. Ámító, gyakran önámító. G. Hajnóczy Rózsa
7. A mûvészet nem az ember tudatára, hanem az érzelmeire hat, hogy meglágyítsa, megpuhítsa az emberi lelket. A nagy mûalkotás eszmeisége sokrétû és meghatározhatatlan, akár az élet. Ezért sem számíthat az alkotó mûve tökéletes befogadására, mely megfelelne a saját értelmezésének. A mûvész csupán törekedhet arra, hogy megmutassa a maga világfelfogását, hogy az emberek az ő szemével nézzék a világot, hogy áthassák őket a mûvész gondolatai, kétségei, érzései. Andrej Tarkovszkij
8. Az önmagára és a szakmaiságára valamit is adó zenésznek nem tisztje az, hogy lemásoljon valamit. Alkosson újat, ez a feladata, vagy akkor ne foglalkozzon vele.
9. Az alkotófolyamatot szükségszerûen tolvajmunkának tartom. Ásson csak bele valami gyönyörû szép szövegbe, (...) és mindenféle becstelenséget talál ott. Az alkotás azt jelenti, hogy az ember összezúzza mások életét, akaratlan, mit sem sejtő résztvevőkké változtatja őket. Az ember ellopja a vágyaikat, álmaikat, zsebre vágja a hibáikat, szenvedésüket. Elveszi, ami nem az övé. És mindezt tudatosan teszi. Khaled Hosseini
10. Annál, hogy mit játszom, sokkal fontosabb az, hogy mit hallok a többiekből, és hogyan tudom magamat mindehhez hozzátenni. Önző dolog úgy zenélni, hogy az ember játszik, amit tud, és másoktól kizárólag csak elvár valamit.