Egy mûsor soha semmiben senkit nem tud befolyásolni. Bizonyos dolgokat meg tud benne erősíteni. Mondjuk, maga szereti a macskát, és én csinálok egy macskaellenes mûsort, ön engem utálni fog. Ha én macskaimádó mûsort csinálok, akkor pedig mindazok, akik utálják a macskát, azt fogják mondani, hogy én egy barom vagyok. Nem hiszem, hogy a televízió, az újság, a rádió meg tud embereket változtatni.

Kapcsolódó idézetek

1. Én minden alkalommal el fogom mondani, ha valami nekem nem tetszik, és soha nem fogok félni a következményektől. Nem csak koromból adódóan sem, hanem mert azt gondolom, hogy ha mi félünk, akkor mindenki más is fog. Az alkotó ember és a mûvész ember nem félhet. Nekünk nem lehet félnivalónk. Mi vagyunk azok, akik kihangosítják az emberek véleményét. Mehringer Marci
2. Nem igaz, hogy nem szeretem a ház népét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésû állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerû szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tûnődés szépségét, annak sohasem lesz hû macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet. Bálint György
3. Egy színész jellemzően azt gondolja, hogy mivel mindenféle szerepet játszik, mindenféle dologhoz hozzá tud szólni. Ez nem így van. Nincs szükség rá, hogy a mûvészek elkezdjenek politizálni. Azért nem álltam soha sem az egyik, sem a másik oldalra, mert egyszerûen nem látok bele annyira a háttérbe, hogy döntsek. Nincs értelme úgy beszélni valamiről, hogy annak csak kis szeleteit ismeri az ember. Csányi Sándor
4. A televízióban elhangzó hírek sosem "igazak". De nem is lehetnek azok: a világban túl sok részlet és nézőpont találkozik, túl sok minden történik egyszerre. A televízió nem alkalmas arra, hogy minden tényt és véleményt felvonultasson. Egy tévés újságíró nem remélhet többet, mint hogy a tömegek ínyére való, reklámízû, tûzesetekről és bûnügyekről szóló anyagokat periferikusabb, mégis elemző jelegû hírekkel vegyítheti. Remélhetőleg jelentősebb részrehajlás nélkül. Seth Godin
5. A tévémûsor, akármilyen kitûnő is, sohasem nyújthat annyi örömöt, nem lehet olyan érdekfeszítő, nem tölthet be olyan fontos szerepet a képzelet világában, mint a könyv. A tévéhez nem kell más, csak az üres fej, és báván ülhetünk, míg el nem telünk a hang és a látvány áradatával, mely nem kíván semmit képzelőerőnktől. Ha mások is nézik, ők is pontosan ugyanúgy eltelnek - és pontosan ugyanazokkal a harsány képekkel. A könyv viszont megköveteli az olvasó közremûködését. Ragaszkodik hozzá, hogy az olvasó kivegye részét a folyamatból. Ennek során olyan kölcsönhatást tesz lehetővé, amelyet maga az olvasó alakít ki, önnön személyére szabottan - olyan kölcsönhatást, amely a lehető legjobban illik alkatához és gondolkozásmódjához. Isaac Asimov
6. A színház, a mûvészet, a kultúra nemigen szereti a korlátokat. Sokkal szabadabb. Ha korlátok közé szorítják, eldeformálódik, nem lesz az, ami. Oberfrank Pál
7. Nem hiszek abban, hogy baromságra vágynak az emberek, mert van antennájuk a jóra: nem biztos, hogy meg tudják vagy meg tudták fogalmazni, hogy mire vágynak, hogy mi hiányzik a képernyőről nekik, de a minőség és a nézettség nem áll ellentmondásban egymással.
8. A mûsoridőt meg lehet venni, de az ember véleményét nem. Dancsó Péter
9. Én szinte mindent a magam kedvéért csinálok - hogy megértsek valamit, vagy azért, mert jólesik, szórakoztat. Ha az ember a közönségnek játszik, az szükségszerûen lerontja a "mûsor" színvonalát.
10. A színpadról soha nem úgy nézek a nézőtérre, hogy ott ilyen vagy olyan emberek vannak. Nem, az nem ilyen vagy olyan emberek gyülekezete, hanem a közönség! A közönséget pedig szeretni kell. Nem csupán tisztelni, becsülni, elfogadni, ez mind kevés. Szeretni. Ez az alapszabály. Aki ezt nem tudja, nem érzi, aki erre nem képes, az legyen egyébként bármilyen kvalitásos ember, nem való színpadra. Sas József