Egy napon megjelenik... és ami addig lét volt, egy pillanat alatt életté válik. Egy varázsütésre. A keret képet kap, a fû között pipacs nyílik, a ház otthonná válik. A kávénak íze lesz, az évszakok rügyekké, napsütéssé, lombhullássá, hópelyhekké válnak, és a madárszóban meghallod a dallamot.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden pillanatban milliónyi csoda történik körülöttünk - nyílnak a virágok, csicseregnek a madarak, zümmög a méh, lehullik egy esőcsepp, hópehely libben át a tiszta esti égen. A csoda mindenütt jelen van. Ha megtanulod megélni, az élet nem más, mint egy mindennapi csoda. Sadhguru
2. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
3. Peregnek a percek, órák és napok. Te hozod nekünk a nevető napot, vidám hóvirágot, lila ibolyát - s újra hallhatjuk a madarak dalát.
4. Vannak (...) házak, melyekben békesség és öröm tanyázik. Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat, egyszerre úgy érzi, mintha hazaérkezett volna. Otthonszaga van a füstnek, mely belőle fölszáll. Nevet az ablaka, s az ajtaja hívogat. Az ember érzi benne a békét és a meleget, mely mint egy láthatatlan napfény, beragyog mindent maga körül. Wass Albert
5. Eljön a tavasz. Végül mindig idetalál. A szél kisöpri a telet, a fák zizegnek, a madarak fütyülnek, a természet hirtelen fülsiketítő zajokat produkál, elvégre a hó hónapokon át elnyelt minden hangot. Fredrik Backman
6. A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fû. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerûen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot. Pilinszky János
7. Jött. Nem mondanám, hogy váratlanul. Sőt. Nagyon is vártam. Ahogy minden évben. (...) A fák dalra fakadtak, lombokat szültek, a nyíló virágok megfestették az utcákat, a Nap pedig meleget töltött a virágok kelyhébe. És a lelkekbe. Mert nem csak a virágok, de a lelkek és a mosolyok is kinyíltak. Ezt a csodát hozta a vendégem. Úgy hívják: tavasz. Csitáry-Hock Tamás
8. A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglibegteti a függönyöket, és úgy kúszik elő, mint a fûben rejtőző vadvirágok titkos illata.
9. Varázslatos, hogy minden szempillantással kap az ember egy kis ízelítőt a régmúltból. Mintha a múlt feltámadna hamvaiból, s emlékeztetne rá, hogy még mindig itt van.
10. A házasélet felhői éppen úgy megérkeznek villámlással és dörgéssel vegyest, mint a természetben, s éppen olyan természetesek is. Sőt éppen olyan hasznosak is, mert utána kitisztul a légkör, az egyformaság szürke porát leveri az eső, újra süt a nap, és csak akkor látni, milyen szépen süt, akkor érezni, milyen áldóan meleg. Fekete István