Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé S Párisból az Õsz kacagva szaladt. Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán Nyögő lombok alatt.

Kapcsolódó idézetek

1. Az eső sehol sem gyönyörûség, de Párizsban szívet marcangoló, megalázó, méltatlan szenvedés, amely a legellenállóbb idegzetet is felőrli, a legszilárdabb önérzetet is porba tapossa. A magyar eső szitál, néha zuhog, de nincs benne gonoszság és sátáni leleményesség. Elvétve szaporázza, cifrázza, mint a kissé konfidens cigány a nótát, de még akkor is csupa emberség, csupa tisztességtudás. A nagyvárosban is nyugodt és komótos maradt, a Váci utcán is nagy lomha síkságokra esik, csendes, illedelmes és kissé fásult, mint a síkságok korán elhízó vagy kiszáradó, idő előtt összetörő népe. (...) A párizsi eső csúfondáros és tébolyítóan mozgékony, ugratja, kergeti, hajszolja az utca népét, mint a legénységet a gonosz tiszt. Eláll, megered, eláll, megered, valami őrjítő, kibetûzhetetlen ritmus szerint, hol hosszú esőstráfok veszik célba a járókelőket, hol bolondos kis cseppek okvetetlenkednek. Hevesi András
2. Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal a réten át; azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyû ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Szabó Lőrinc
3. Fut az őz az őszi kertben, Rigó rikolt, jaj be kár! Zúzmara sincs, szél se lebben, Mégis elfutott a nyár!
4. Leszáll az este. Szavak keringenek a foszladozó ég alatt, kinn a városban, benn a falak közt, a fejemben is. Fázom így, pedig melegem van, fázom mégis, hiányzol. Zúg az idő. A keringő szavak után nyúlok, leírok egyet-kettőt, elmúlik egy nap. Zúg, zakatol az Idő. És telik. És múlik. Aztán megáll. Kovács Ákos
5. Kiszolgáltatsz a boldogságnak s már nem is tiltakozhatok. Elmentél s nyomban esni kezdett a hó, hogy itt maradjon belőled valami. Csoóri Sándor
6. Valaha egy nyári éjszakán kiültünk a csillagos ég alá. A Tisza komoly lassúsággal hozta, vitte az égbolt apró kitüntetéseit. Hallgattuk a folyót meg a bennünk lévő csöndet. Egymásnak felelgetett a lelkünk. Évtizedek teltek el azóta. Elmúlt a szerelem? Nem. Csak arcot cserélt. Nagy István Attila
7. Õszi szellő fejünk felett sír, zokog, Az égbolton sötét felhő gomolyog. A felhőből sûrûn esik az eső, Mintha sírna, hogy elmúlt a jó idő.
8. Tévelyegni emberi dolog, csavarogni párizsi. Victor Hugo
9. Cinege énekelt, s követtem, hogy lássam, Illatos mezőkön lépkedett a lábam, Tavaszi színekbe öltöztek a gallyak, Aranyesőt, rózsát öntözött a harmat. Titkon begyûjtöttem néhány cseppet én is, Utána született e rövid poézis. Meglocsoltam mindent, amerre ma jártam... ...de a rózsavízzel csakis terád vártam. Hintázik a virág a tavaszi szélben, Ugye locsolásért tojás lesz a bérem?
10. Az eső könnyeket sírt az ablakra. Dean Ray Koontz