Ugrás a tartalomra
Fut az őz az őszi kertben,
Rigó rikolt, jaj be kár!
Zúzmara sincs, szél se lebben,
Mégis elfutott a nyár!
Kapcsolódó idézetek
-
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínû áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.
(...)
Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bûneit
így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bûntelen!
Zelk Zoltán
-
Hol van a nyár, hol van a nyár?
Elröppent, mint egy sóhajtás.
Most tél van, csikorgó hideg tél.
Csukás István
-
Ugat a kutya, de a szél elhordja.
-
Az én időm, mint a szép nyár
Gyorsan pereg, menten eljár,
S jő a sötét, a hosszú tél,
Tavaszt senki már nem remél.
-
Hogyan eltûntek sorjában az évek,
Hogyan futottak fürgén, mint az őz.
Csak körülnéztünk. Látni alig láttunk,
S elibénk állt aranysárgán az ősz.
Simonfay Margit
-
Kinn a kertben voltunk,
Egymás mellett ûltünk,
Az úristen tudja,
Mi történt körûlünk?
Azt sem tudtam, mi van,
Õsz-e vagy kikelet?
Csak egyet tudtam, hogy
Veled vagyok, veled!
Petőfi Sándor
-
Ember, állat jó kedvébe,
Fagyos télnek vége, vége,
De szép megint a világ!
Hol bús avar volt ősz óta,
Fölcsendül a madárnóta,
S nyílik a sok szép virág.
Benedek Elek
-
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisûlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dûlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
Csokonai Vitéz Mihály
-
Még az ostoba őz sem fut
a zaj felé, arra megy, ahol
finom rügyeket szagol.
Finom rügy legyél hát, fán
túli ésszel, biztos magadban,
mert amit az őz akar, te azt
jóval döntése előtt tudhatod.
-
A költő hajlamos az őszi kesergésre, így van ez rendjén, évente lehet hisztizni, hogy elmúlt a nyár. Egyébként meg nem múlt el, a szeptembert simán hozzá lehet csapni a nyárhoz, évek óta egyenrangú partnere az augusztusnak.
Hartay Csaba