Õszi szellő fejünk felett sír, zokog, Az égbolton sötét felhő gomolyog. A felhőből sûrûn esik az eső, Mintha sírna, hogy elmúlt a jó idő.

Kapcsolódó idézetek

1. Õsz van és peregnek a sárgult levelek, Meghalt a földön az emberi szeretet. Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél, Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
2. Kint ólomszürke, felhős az ég, kevés a fény. Az évszakhoz képest enyhe az idő, olvad. És mindjobban kiütközik a világ piszka a hó alól. Oravecz Imre
3. Az eső könnyeket sírt az ablakra. Dean Ray Koontz
4. Ez most egy ilyen nap, Szürkébb már nem lehet. Ez most egy ilyen nap, Az égen a fellegek Kergetik egymást, én meg Állok itt csak szótlanul, Várom, hogy jobb lesz és A vihar majd elvonul... Tankcsapda
5. Õszi szél, takard be hulló falevéllel, mi majd betakarjuk fájó könnyeinkkel.
6. A nappalok mind rövidebbek, Jön a tél csendesen, Átokvert lélek, fagyos szélvész Sír a kéményeken, Ökör, szamár, ló összebújva, A széllel versenyt ordít, Az ember búsan gondba mélyed, S a tûz mellé huzódik. Vasile Alecsandri
7. Ablakomon ide szürkül be az ég, Kérdem tőle: leszek-e én boldog még? Õszi eső hull szomorún, csendesen - Minden csöppje azt susogja: sohasem! Tóth Kálmán
8. Sírhatnékom van, ha eszembe jut A szeles éj, amelyen elaludt S valahányszor hörögve sír a szél, Mindig azt gondolom, hogy ő beszél. Móra Ferenc
9. Zuhog az eső, belefárad az égbolt, Sötét a világ, árnyak futnak feléd, Jókedv és öröm, boldog nevetés rég volt. Lesz-e napsugár egyszer még?
10. Õszi esti szél fúdd a felhőt, hogy a hold tisztán ragyogjon. Most eltûnik hát, mire is gondolhatunk? Az égből jöttünk, most már visszatérhetünk, így is nézhetjük.