Egy színész csak magából dolgozhat. Meg kell keresni a lelkünknek és az agyunknak azt a szeletét, ami pont Polonius vagy épp Übü papa.

Kapcsolódó idézetek

1. A színész a lelkéből építkezik a munkája során. Ahhoz, hogy hiteles lehessen, befelé kell néznie, minél jobban ismernie kell önmagát. Mahó Andrea
2. A színészt az az ambíció égeti, hogy élete lehető legnagyobb részében azt mímelje, hogy ő másvalaki. És ha elég szerencsések (vagy labilisak) vagyunk és profi színészekké válunk, egyre nagyobb lesz bennünk a bizonytalanság, kik vagyunk valójában. Számos színészben ez az önmaga iránti kétség úgy eszi be magát, akár a nyû, és ez sikereinek emelkedő szintjével egyenes arányban növekszik. Nem számít, bármennyire megismerik is az embert, bármekkora vagyont gyûjt magának, belülről mégis az a mélyen ülő kétség gyötri, hogy nem más, csupán hamisítvány, utánzat. Michael J. Fox
3. A színházért nem elég forrón rajongani; rajongani kell a színésznek önmagáért is, és hinnie kell magában. Charlie Chaplin
4. A színész vegye komolyan pályáját. Legyen szorgalmas s igyekezzék mindig tehetsége szerint játékának legjavát adni. Dénes György
5. A színésznek két halála van: ha sokat dolgozik, és ha keveset. A megfelelő arányt nagyon nehéz megtalálni. Nemcsák Károly
6. Ha igazi színész akarsz lenni, keresd, kutasd és találd meg a szereped igazságát. Aztán harcolj érte mindennel és mindenkivel szemben. Akár gyilkost játszol, akár szentet, az már te vagy. Huszti Péter
7. A színész a szerepét kapja, vagy kéri, vagy kiharcolja, vagy csak egyszerûen úgy alakul. Szinetár Miklós
8. A színészi munka megköveteli, hogy olykor felelőtlenek is legyünk. Ha az ember nem felelőtlen, nem jut eszébe semmi. Gábor Miklós
9. A színész egyik nap tündér lehet, a másik nap gonosztevő. Egy estére az egész világ ura lehet, a következő este pedig egyszerû szolga. A színpadon mindig a saját életünkből indulunk ki, abból építkezünk, ugyanakkor felszabadító, hogy elrejtőzhetünk egy szerep mögé. De minden szerep igazságát meg kell találni a hiteles játékhoz. Halász Judit
10. A színészet nagy paradoxonja, hogy amikor megvan a fizikumunk, még nincs meg a lelkünk hozzá, mire pedig szellemileg megérünk, a roggyant testünk már nem alkalmas rá.