Egy vallásos közösségben való részvételre lehetőségként tekintünk, csak olyan közösséget választunk, ami megadja nekünk azt, amit a vallástól elvárunk. Néhányan érzelmi beteljesedést kereshetnek. Néhányan pedig társadalmi kapcsolatokat kereshetnek. Néhányan pedig életük speciális problémáira találhatnak erkölcsi irányítást és segítséget. Így válnak a vallásos intézmények a kényelem, a nyugalom, a szellemiség és az erkölcsi gondolkodás piacává.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem csak a vallás adhat értelmet az életünknek. A saját céljaink megtalálása sokkal nagyobb megelégedéssel szolgálhat, mint követni egy vallási tekintély kívülről jövő előírásait.
2. A vallás a jóság érzése, olyan áradó szeretet, mint egy folyó, élő és örökké mozgásban van. Abban az állapotban meglátjuk, hogy eljön a pillanat, amikor már nincs szükség további keresésre. Ennek a keresésnek a vége valami teljesen másnak a kezdetét jelenti. Isten, az igazság és a jó érzés keresése nem azonos a jóság és alázat gyakorlásával, hanem olyan va­laminek a kutatása, amely felülemelkedik az elme felfedezésein és trükkjein. Ez azt jelenti, hogy érezni fogunk valamit, benne élünk, vele létezünk - ez az igazi vallás. Ezt viszont csak akkor valósíthatjuk meg, ha elhagyjuk a magunknak ásott medencét, és belevetjük magunkat az élet hömpölygő folyamába. Az élet ezután lenyûgöző módon fog óvni bennünket, így magunkra már nem kell vigyáznunk. Az élet magával sodor, mivel részévé válunk. Nem lesz probléma a biztonsággal, azzal sem kell törődni, mit mondanak, vagy nem mondanak az emberek. Ez az élet szépsége. Jiddu Krishnamurti
3. Ha a tudomány az igazságot adja nekünk, akkor az erkölcs a jót és helyeset, a politika az igazságosságot, a vallás tartománya pedig az ígéret és várakozás. Fő feladata leküzdeni az elkeseredést és reménytelenséget, válaszul az emberi tragédiákra, a konfliktusokra, a törékeny emberi sors durva, váratlan és megmagyarázhatatlan tényeire. Ilyen interpretáció mellett a vallások nem elsődlegesen igazak, sem pedig jók vagy igazságosak; ha úgy tetszik, inkább emlékeztetők, kísérletet tesznek a bánaton, félelmen, aggodalmon, és megbánáson való túllépésre, gyógyírt kínálnak a fájó szívre, legalábbis nagyon sok - ha nem minden - ember számára. Paul Kurtz
4. A vallás (...) a társas kapcsolatok javulásának, a stresszcsökkentésnek és a placebohatás érvényesülésének olyan elegye, amely előnyös az egészségünk számára. Sok ember jobban érezheti magát, de az elme akkor sem képes csodákra.
5. A hit nem azonos a vallással. A vallásban lehet hit, de a vallás inkább csak bizonyos keretek, szabályok közötti gondolkodást, érzést jelent. Vallásosnak lenni azt jelenti: megpróbálni egy adott kereten belül gondolkodni, hinni, a szabályokat betartani.
6. Ha valakinek élő hite van, az kihat a családjára, a környezetére, s végső soron a társadalomra is. A közösségnek jellemformáló, hitet erősítő ereje van.
7. Rengeteg érzelem mozgatja az ember szívét, amikor úgy dönt, hogy spirituális útra lép. A cél lehet nemes: mint amilyen a hit, a felebaráti szeretet vagy a jótékonykodás. De lehet egyszerû szeszély is, félelem a magánytól, kíváncsiság és a szerelem vágya. Mindez azonban nem is számít. Az igazi spirituális út erősebb, mint bármelyik ok, amely elindít minket rajta. Paulo Coelho
8. Jobb lenne, ha az emberek aszerint lennének vallásosak vagy vallástalanok, hogy hisznek-e valamely vallás tanításaiban, és nem táplálnának olyan illúziót, hogy a vallás emeli a társadalom morális szintjét. Steven Weinberg
9. Amikor egy állítás igazságát vizsgáljuk, vagy tisztességesen igyekszünk értékelni a tapasztalati bizonyítékokat és logikai érveket, vagy nem. A vallás életünknek az a területe, amelyre az emberek elképzelése szerint az intellektuális tisztességnek valamilyen másfajta mércéje érvényes. Sam Harris
10. Az élet értelmét keresni, bepillantani a kulisszák mögé, azt a végső valóságot kutatni, amelyet sokszor Isten néven emlegetünk, illúzió (...), vagy legjobb esetben is olyan vágy, amelyet egyesek éreznek, mások meg nem. Az előbbiek nem ismerik jobban az igazságot, nem járnak előrébb a bölcsesség útján, mint azok, akik könyvek írásával vagy növekedési pontok generálásával töltik az életüket. Olyan ez, mint hogy van, aki szőke, van, aki barna, van, aki szereti a spenótot, van, aki nem. Az emberek szellemi értelemben két csoportba sorolhatók: az egyik hisz a mennyben, a másik nem; az egyik úgy gondolja, hogy azért vagyunk ebben a változó és fájdalommal teli világban, hogy megtaláljuk a kiutat, a másik egyetért azzal, hogy a világ változó és fájdalommal teli, de ez nem jelenti azt, hogy volna kiút. Emmanuel Carrere