Egyedül vagy, érteni szeretnéd, Keresed magad, de nem találod rég. Árnyékban ülsz, hatalmas falak alatt, Döntsd le a falat, döntsd le a falat, A versből mindig szeretet fakad.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyedül. Én egyedül vagyok. Mintha be volnék zárva a csöndbe. A csöndben vagyok otthon. De a csönd akkor se ereszt, ha mennék. Hová? Hát valahová ki. Beszélgetni, játszani. Persze játszom én. (...) És a csönd nekem nem tömlöc, szeretem. De mégis. Ha egyedül vagy, akkor bármi lehetséges. Csak az nem lehetséges, hogy ne legyél egyedül. Esterházy Péter
2. Voltam már lenn, és hagytak egyedül, Üres falak között, távol mindentől. Keserû a magány, de tudtam, sikerül Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
3. Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy, várj, míg felkel majd a nap. Tudod, nincs mennyország, de minden síron nő virág. Várj, míg felkel majd a nap. Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj. Együtt, míg a nap utoljára kél. Együtt mondjuk annak, ki még fél: te csak várj, míg felkel majd a nap. Demjén Ferenc
4. Aki folyton ugyanazokba a falakba ütközik, lehet, hogy hamis világot kerget, egy illúziót, valamit, ami soha nem tenné boldoggá, vagy épp soha nem fog mûködni. (...) Lépj ki a korlátok közül, lépj egy nagyot, kutass, és hidd el, te is lehetsz boldog, megérdemled, csak végre merj érte tenni - felejtsd el, hogy neked nem jár, hogy te nem kaphatod meg, hogy képtelen vagy elérni. Oravecz Nóra
5. A költészetben megosztod magadat másokkal. Ha magányos vagy, fáradt és gyûlölöd az életet, akkor olvass el egy verset. Fel fogod fedezni, hogy te vagy a legértékesebb az egész világon.
6. Szólsz hozzám, de én már meg se hallak, Fal van köztünk, de nincsen rajta ablak, Nem látlak és nem vagy itt, pedig mellettem állsz, Úgy örülnék egyetlen kis szónak.
7. A szeretet olyan, mint a fal, ott áll mindig, és ha kell, nekitámaszkodhatok. Nem kérdezi, miért, csak segít, ha kell, meghallgat, figyel rám, mellette pont olyan lehetek, amilyen éppen vagyok, érzem, nem vagyok egyedül, mert ott van mellettem feltétel nélkül.
8. Minek van egy eleje, ha mindig van egy vége? Ahelyett, hogy szorítanád, engedd el végre! Mosolyogj a sötétben, és ha senki se látja, sírni szabad fényes nappal az utcákat járva. Magashegyi Underground
9. Szeress, reszkess, keress új reményt, bújj el, hallgass, lásd meg újra a fényt! Veszíts, válassz, minden út egy helyre visz, vakulj, égj el, valaki csak benned hisz. Ákos
10. Annyi a vers, mint sétálóutcákon az ember. Jönnek, nyomulnak, lökdösődnek s falhoz szorítják nehéz szívem. Csoóri Sándor