Egyedül. Én egyedül vagyok. Mintha be volnék zárva a csöndbe. A csöndben vagyok otthon. De a csönd akkor se ereszt, ha mennék. Hová? Hát valahová ki. Beszélgetni, játszani. Persze játszom én. (...) És a csönd nekem nem tömlöc, szeretem. De mégis. Ha egyedül vagy, akkor bármi lehetséges. Csak az nem lehetséges, hogy ne legyél egyedül.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyedül vagy, érteni szeretnéd, Keresed magad, de nem találod rég. Árnyékban ülsz, hatalmas falak alatt, Döntsd le a falat, döntsd le a falat, A versből mindig szeretet fakad. Bonanza Banzai
2. Nem kell egyedül lenned ahhoz, hogy magányos légy. A magány leginkább a kapcsolatok hiányáról szól. Mert lehetsz kétségbeesetten magányos emberek között és csendesen elégedett egyedül is. Francie Healey
3. Sokat voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet megszokni soha. Wass Albert
4. Akkor vagyok egyedül, ha egy másodpercre leállok, és elgondolkozom, hogy mit is érzek: otthon, a vacsoraasztalnál, ha anyu és apu éppen nem velem, hanem rólam beszélnek, vagy az iskolában, egy csomó mindenféle néppel, akik sose lettek igazán a barátaim. Gayle Forman
5. Akárhol vagy, azonnal el akarsz onnan menekülni. Minden szorongással tölt el, és egyszerre csak észreveszed, hogy nem is rajtad múlik a dolog. Nem te vagy, aki el akar menni, hanem a helyek akarnak megszabadulni tőled. Eltaszítanak maguktól, mintha azt mondanák neked, hogy nem vagy odavaló. De senki sem magyarázza meg nekem, hogy hol a helyem. Frank Schätzing
6. Egyedül vagyok. Én, és mindenki más is, ez az igazság. Teljesen egyedül vagyok a gondolataimmal. Czakó Zsófia
7. E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. Ha rám így kedved van, maradhatok, ülhetsz csak tûrve, hogy dal nem dicsér, se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér. Bereményi Géza
8. Süket csend van, amit már alig lehet elviselni, mert azt jelenti, hogy az ember egymaga van, tökegymaga, a csendbe nem lehet belefogódzni. Bor Ambrus
9. Az egyedüllétben van valami szégyenletes. A szorongást és a szomorúságot, amivel jár, még csak el lehet viselni - a szégyent nem. Galgóczi Erzsébet
10. Félünk az egyedülléttől. Annyira, hogy amint egyedül maradunk, megijedünk a csendtől, és egyből a telefont nyomkodjuk, rádiót hallgatunk, bekapcsoljuk a tévét. Sokszor kérdezik, hogy szóló utazóként nem vagyok-e magányos. Ennyire nem értjük az egyedüllétet. Összekeverjük egy másik szóval: a magánnyal, pedig semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. A magány egy olyan élmény, ami akkor is ránk törhet, amikor rengeteg ember vesz minket körül. Amikor körülöttünk senki nem érti, hogy miről beszélünk vagy éppen mit érzünk.