Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam. Hajnal van, hallom, horkol a város. Hiába hívom, nem jön a szememre álom, Persze minek is jönne, én nem vagyok álmos!

Kapcsolódó idézetek

1. Éjszaka senki. Nappal ezernyi idegen. És a magány annyira kézzelfogható, hogy már úgy érzem, mintha valami élő és kemény dolog lenne, ami kitölt minden sarkot és utat. Paulo Coelho
2. Várj engem, én megérkezem, egy reménytelen reggelen, csöndesen majd becsöngetek, csak a köd jön el velem.
3. Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki. Tisza Kata
4. Magam vagyok és csak magányra vágyom, magamra hagyott társam és szerelmem, magam vagyok, nincs hû uram-barátom, magam vagyok, haragomban, hevemben, magam vagyok tikkadtan-elepedten, magam vagyok, hogy nálam senki jobban, magam vagyok hívemtől elhagyottan.
5. Nem értem, mit mond, s az arca olyan más; Megint csak a gond, de nem hagyom, hogy lásd. Attól félek, késő már menni, Egyedül jöttem, és nem is várt senki. Ismerős Arcok
6. Túl késő már, hogy hívjalak: álmom mit dajkáljam megint; hozna gyúlt homlokomra csak fény-fúlt, vihar-utáni kínt. Emily Bronte
7. Ne szólj, szól helyetted a csend. Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok. Ne hívj, hívnak az álmaink. Ne keress, hisz úgyis ott vagyok.
8. Van úgy, hogy az embernek nincs mit mondania, és már csak egyedül akar maradni. És az egyetlen, akiről szívesen hallana valamit, nem jelentkezik.
9. A torkom összeszorul, Járni alig bírok, Az útra napfény borul, Ha rád gondolok, sírok. Nincs már miben hinnem, Ráuntam a tájra, Nekem senkim sincsen, Most látsz utoljára. Vad Fruttik
10. Ma éjszaka egyedül vagyok. Arra gondolok, nem számít, ha búcsú nélkül mindent itt hagyok.