Ugrás a tartalomra
Nem értem, mit mond, s az arca olyan más;
Megint csak a gond, de nem hagyom, hogy lásd.
Attól félek, késő már menni,
Egyedül jöttem, és nem is várt senki.
Kapcsolódó idézetek
-
Ma is nélküled lett este, pedig a reggel ezt még elképzelhetetlennek tartottam. Újra és újra egyedül maradok, és szembe kell néznem magammal segítség nélkül. Most ebben a pillanatban talán a magányom is csak arra ürügy, hogy rád gondolhassak. Szeretnélek látni - ennyi az egész. Néha ez is sok.
Kozma Mária
-
Idegen város, idegen arcok,
Félig értett szavak.
Hiába mosolyogsz, hiába minden,
Nekik más maradsz.
-
Ne hagyj magamra - félek,
attól, mi véled együtt élve - múlt már,
s még jobban attól, ami jönne
tenélküled, ha másfelé indulnál.
Váci Mihály
-
Félig én már át vagyok.
Úgy nézz rám, ha elmegyek,
Látsz-e újra engemet,
Azt te már nem tudhatod.
Nagy Endre
-
Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig tart. Nem látom a végét. A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen. Félek az ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől.
-
Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, amelyekkel széttörhetném ezt a borzalmas állapotot: a várakozást. (...) Megérintettél, felnyitottál, magadévá tettél. Féltékeny vagyok és őrjítően elhagyatott a némaságban. Az idő nem múlik. Egy helyben áll, de rossz helyen áll.
Ingmar Bergman
-
Hányszor éreztem, hogy fázol velem,
Már a kezem sem nyúlt feléd.
Még egyszer hozzám értél, megszorítottál,
Azt mondtad, nem engedsz el, mégis itt hagytál.
Rúzsa Magdolna
-
Néha egy szó segítene, de nem kapom meg. Vagy azért, mert nem figyelnek rám, vagy azért, mert nem is sejtik, hogy hiányzik nekem, vagy azért, mert nem tudják, mi az a szó, ami feloldja a bajomat.
Müller Péter
-
A torkom összeszorul,
Járni alig bírok,
Az útra napfény borul,
Ha rád gondolok, sírok.
Nincs már miben hinnem,
Ráuntam a tájra,
Nekem senkim sincsen,
Most látsz utoljára.
Vad Fruttik
-
Egyedül maradtál, senki nem tudja, ki voltál,
neked tudnod kell, az embered voltam én.
Már hideg a kéz, a szemed nem lát, csak néz,
neked tudnod kell, az embered voltam én - senki más.
P. Mobil