Egykor, régen, haj de féltem, Ha temetőkertbe léptem! Vége már a félelemnek: Nagyapóék itt pihennek. Testem, lelkem hogyha fáradt, Ide jőni érzek vágyat; Ide jövök este, reggel, S beszélek az öregekkel.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha még egyszer láthatnálak benneteket! Ha csak annyit tudnék, életben vagytok-e? Vagy, ha Isten őrizz, megbizonyosodnék róla, hogy ti már... nem! Ezt nem tudom végiggondolni! Álmatlanság kínoz. Vágyom utánatok, erősebben az éhségnél és szomjúságnál, ugyanakkor félek a bizonyosságtól. Nagyon fáradt, öreg ember lettem. Ha hozzátok fûző gyötrő kötelék nem feszülne bennem, alázatosan átengedném magam a rohamos hanyatlásnak. Valójában halott vagyok. Így azonban reménykedve és szorongva mégis hazamennék. Akár kísértetnek is. Haza. Hozzátok! Szepes Mária
2. Nem félek a haláltól. A szenvedéstől félek. Az öregkortól, még ha most kevésbé is, látva apám derûs és szép öregkorát. Félek a gyöngeségtől, a szeretethiánytól. A halál azonban nem riaszt. Gyerekként sem féltem tőle, akkor talán csak azért nem, mert még távolinak tûnt. De most, hatvanévesen sem jött meg a félelem. Szeretem az életet, de az élet egyszersmind erőfeszítés, szenvedés, fájdalom. A halálra megérdemelt pihenésként gondolok. Carlo Rovelli
3. Ahol mások élnek, szeretnek, Én eljöttem ide betegnek, Csókot temetni, álmot dobni, Nyugodt partokon nem nyugodni. Ady Endre
4. A sírverem oly híves, oly csendes, oly megnyugtató. A földben a gyötrelmek mind elmúlnak! Mikor a fû megnevekedik sírhalmomon, melynek ölébe én elrejteztem, és azt a szél lengeti, ott - vége lesz gyötrelmimnek! Kármán József
5. Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk, lesz verandánk és azon két ágy, és azon fekszünk, és fákat nézünk, és arra gondolunk, hogy mi is egyszer fák leszünk majd, és hogy te fogsz törődni a kerttel. 30y
6. A temető csendes magánya Mindig kedvencz helyem marad. A lét zajából ki-kivágyva, Oda irányzom útamat. Ha bú emészt, ott enyhülök; A léttel ott kibékülök. Reviczky Gyula
7. Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon. Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.
8. A temetőben az a vigasztaló, hogy ők halottak, ellentétben velem. Valaha emiatt bûntudatom volt, de ma már nincs. Meir Shalev
9. Az én testem megtört, most már el kell engedned. Apáimhoz megyek. És az ő dicső körükben sem kell majd szégyenkeznem.
10. Megpihenni tértem, éltem alkonyán Örök nyugalmat adj nekem jó atyám.