Egyre megy, milyen szándékból, miért lett szívünkön, önszívünk ellen, a vétek, ha kívülünk nőtt, ha bennem, ha benned, mit ér latolni: ha mégis, ha mégsem, ha, oktalan, megmárt a szenvedésben, ha két önzés egymásnak szegülése foglalja el helyét a szerelemnek?

Kapcsolódó idézetek

1. Miért érdeke az embernek, hogy saját szenvedését megtoldja felebarátja sebeivel? Hogy ha rosszul érzi magát a bőrében, abban teljék öröme, hogy más sem különbül? Ily határtalan az önzés? Nem bírjuk elviselni, hogy a szomszéd jobb erőben van, egészségesebb, fiatalabb, ó, főképp, hogy fiatalabb nálunk? Déry Tibor
2. Szerelmi önkivûllét, (...) erővel önvesztébe tör S kétségb`esett szándékra ösztönöz, Mint bármi szenvedély az ég alatt, Mely ostorozza létünk. William Shakespeare
3. A szerelem (...) mindig önző célokat követ, azért hagy akkora ûrt az ember lelkében, ha elszáll. Liviu Rebreanu
4. Ugyanazt a vágyat követve, valamiért ismételten elkövetjük ugyanazt a bûnt, és amikor az a vétked, hogy megölted a szerelmet, vezeklésül újra és újra meg kell majd tenned.
5. Aki szeret, ártatlan, aki szeret, vétkezik. Aki szeret, azé a bánat, mely hasztalan érkezik. Aki szeret, lelke vágyát érzi, és vágyakozik teste is. Aki szeret, előre érzi, hogy por volt, s porrá lesz megint. Clive Barker
6. Butaság, kapzsiság, tévelygés, ferde vétek oltja testünkbe és lelkünkbe mérgeit; s mint koldús éteti öntestén férgeit, mi éppen úgy vagyunk sok drága búnknak étek. Charles Baudelaire
7. A szerelem a vallásos áhítatnak egy nemét kelti föl bennünk önmagunk iránt; önmagunkban egy másik életet tisztelünk. És úgy lesz a szerencsétlenség még nagyobbá a reménységgel, mert a reménység minden kínszenvedést elviseltet velünk. Honoré de Balzac
8. A szerelmek azért múlékonyak, mert alapjuk az önzés. Ezt senki sem ismeri be, sőt éppen az ellenkezőjét gondolja, mégis így van. Magunkat szeretjük a másikban, akit a legszívesebben bekebeleznénk, fölfalnánk, soha ölelő karjaink közül ki nem eresztenénk, s ha mégis elmegy, úgy érezzük, hogy testünk s lelkünk kitépett darabját is magával viszi. Müller Péter
9. A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük - ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk. Paulo Coelho
10. Az önsajnálat egy darabig hasznos és jogos. De egy bizonyos időn túl káros, és vétek magunkkal szemben. Müller Péter