Egyszer meggyilkolom az ébresztőórámat! Azért nem a telefonommal ébresztem magam, mert nagyon is valós az esélye, hogy kivágnám a szobám tetőablakán. A vekker viszont éktelen ricsajjal zavar föl álmomból minden áldott reggel, én meg képzeletben jól szétflambírozom. Igen, lángra lobbantom egy bazi nagy serpenyőben, és röhögve nézem, ahogy olvadozik.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember az egyik nap még vekkerre ébred, reggelizik, munkába megy, veszekszik, nevet, szeret, mosogat, aggódik, hogy a hó vége előtt kiürül a számlája... nem is gondol arra, hogy minden, ami körülveszi, egyszer csak elillanhat. Még ha tudja is, hogy a világ változik. Még ha látja is a hőmérőn. Nem gondol ilyesmire mindaddig, amíg egy nap nem a vekker hangjára, hanem kiáltásokra ébred. Maja Lunde
2. Ebben az országban (...) az emberek nem tudják értékelni a reggeleket. A vekker erőszakos hangjára ébrednek, amely úgy vágja ketté az álmukat, mint a fejszecsapás, és azon nyomban belevetik magukat az örömtelen lótás-futásba. Hát mondja, miféle nap lesz az, amelyik ilyen erőszakos módon kezdődik! Mi vár azokra az emberekre, akiket az ébresztőóra minden áldott reggel kisebbfajta elektrosokkal térít magukhoz! Napról napra egyre jobban hozzászoknak az erőszakhoz, és egyre jobban elszoknak az örömtől. Higgye el nekem, hogy az emberek magatartását a reggeleik szabják meg. Milan Kundera
3. Már megint ez a vekker... milyen borzalmas erre ébredni. Mennyivel jobb madárdalra, vagy kellemes zeneszóra. Vagy éppen kávéillatra. Mennyivel szebb az ébredés, a reggel, a nap, ha így ébredsz. Valami szépre. De a legszebb rá ébredni. Egy reggel arra ébredni, hogy ő van, létezik, hogy megtaláltad. És ráébredni, hogy ez mennyire jó neked. Hogy ez a legjobb. A legszebb ébredés. A rá-ébredés. Csitáry-Hock Tamás
4. Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki. Tisza Kata
5. Ha igazán akarok majd tőled, igazán tőled akarok majd valamit, akkor megsértődöm, és nem próbálkozom újra. Legyen az eltûnésem az ébresztő pofon. Ilyen vagyok, ismersz, minél közelebb állsz hozzám, annál durvábbnak kell lennem veled viccből. Peer Krisztián
6. Azt hiszem, az ébresztőórák diktatúrája tehet a fáradt, ideges emberek szenvedéseiről. A végig nem álmodott álmok lemérhetetlenek, nem tûrnek számot, statisztikát - de döntően fontosak lettek volna. Tőlük függ a lélek egyensúlya. Csak a kialudt ember ébred mosolyogva. A telefon a gondolatokat tépi szét, az ébresztőóra az álmokat. Lénárd Sándor
7. Csakis őmiatta kelek fel reggel és várom a következő napot. Ha úgy megsebeznéd, hogy felismerhetetlenné torzulna az arca, úgy is szeretném. Ha kivágnád a nyelvét és nem lelném többé örömömet a hangjában, úgy is szeretném. És ha megölnéd, hogy csak az emléke maradna, mindennél jobban szeretném őt mindörökké.
8. Jó reggelt, jó reggelt, ébresztgetni jöttem! Kávém illatától az álom elröppen. Aranyosi Ervin
9. Meggyújtják a gyertyát, a láng felszökik, kinyújtózik. Örül, hogy életre keltették. Ráfekszik minden fuvallatra, légmozgásra, kihasználja azokat, tudván, milyen rövid az élete. S lassan elfogy, egyre szomorúbb, egyszersmind egyre kétségbeesettebb, végül már reszket, csapong, mielőtt belefúlna az olvadt viaszba. Vavyan Fable
10. Kinyitom a végtelent és telekiáltom, Élnem kell, bármi áron, Õszintén érezni, szeretve meghalni, Nem akarok többé megfelelni, Se beléd betegedni.