Egyszer mindnyájan meghalunk. Nem távozhatom el a világból úgy, hogy nem hagyok benne nyomot.

Kapcsolódó idézetek

1. Lenyomatok vagyunk. De nem maradunk itt örökre. Én is lenyomat vagyok, meg anyám is, aztán eltûnünk, és senki sem fog emlékezni ránk. Egyedül annyi marad belőlünk, amennyit képesek vagyunk továbbadni a gyerekeinknek, ha nem csesszük el idő előtt, ha nem ejtünk a gyerekeink lelkén végzetes sérüléseket. Szentesi Éva
2. Csak egyszer halok meg, és én nem akarok lemaradni róla. Jim Morrison
3. Mert ha az ember vesztét érzi, szeretne minél többet hátrahagyni önmagából. Egyikünknek sem esik jól nyom nélkül eltávozni ebből a világból. Rettenetes meghalni úgy, hogy az ember tudja: semmi nem marad utána.
4. Mindannyian meghalunk, ez a sorsunk, az embereké. Tudjuk ezt, és mégis, a halállal szembesülve ragaszkodunk az élethez. Amikor magam is elérkezem a véghez, a lehető legkevesebb kötődésre fogok törekedni. Szeretném úgy elhagyni ezt a világot, hogy azt gondolhassam, jó életem volt. Shunmyo Masuno
5. Mindnyájan meghalunk. Egy van maradandó a földön, ha tudunk érte bátran és igazan élni: a nemzet. Szálasi Ferenc
6. A végén mind magunkra maradunk. Senkivel sem válhatunk eggyé, semmiképp sem tehetünk valakit teljesen a magunkévá.
7. Mikor végül mindannyian eltávozunk, senki más nem marad itt, csak a halál, és az ő napjai is meg lesznek számlálva. Ott áll majd az úton, és nem lesz semmi dolga, és nem lesz senki, akivel bármit tehetne. Cormac McCarthy
8. Egy nap minden emlékké válik, és meghalunk. Jón Kalman Stefánsson
9. Mindenki meghal, de nem mindenki él igazán.
10. Mindig lesz valami, amit hiányolsz, ha elmész, ha maradsz. Az életünk búcsúzásokból áll. Tonke Dragt