El-eltûnődöm keserû csillag alatt: mivégre éltem?

Kapcsolódó idézetek

1. Egy csillag táncra perdült, s az alatt születtem én. William Shakespeare
2. Fellapozom a levegőt, hogy olvassak a csillagokban: aranybetûiben hunyorog végzetem. Kihunyok, mint aki itt se voltam. Keszei István
3. Olyan vagyok, mint egy távoli csillag: magányos és lakatlan. Galgóczi Erzsébet
4. Úgy ér véget az életem, hogy még élek.
5. Istenem! Azért voltam-é kevés ideig boldog, hogy örökre boldogtalan legyek? Kármán József
6. Az este, ahogy feküdtem az ágyamban, és bámultam a csillagokat, arra gondoltam: hova a francba lett a tető?
7. Élek. A földön, amelyet úgy dédelgettem, s amely úgy dédelgetett, hogy las- sacs- kán kiszívta vé- re- met. Szilágyi Domokos
8. Halott lettem, hogy élhessek. Szent Ágoston
9. Mi, az egyszerû emberek, a mindennapok gondjai közt vergődve éltük le életünket, korunk egyik legsötétebb diktatúrájának igájában, ezen belül pedig nekünk, magyaroknak, még egy második elnyomásban is részünk volt. Mindezek ellenére egyáltalán nem érzek keserûséget: az embernek el kell fogadnia a sorsot, ami osztályrészül jutott. Lorand Gaspar
10. Meddig reménykedem még, s mit remél a lélek? Ha izzó tûzben elenyészem, beismerem majd a vereségem?