Elcseszett huszonegyedik század - odáig fejlődtünk, hogy meghódítjuk a világûrt, miközben a saját földünkön nem tudunk rendet tenni. Mi, a "civilizáció csúcsa", a szofisztikált életvitel megtestesítői, tétlenül nézzük, ahogy hús-vér emberek még ma is (...) lelövik, lebombázzák egymást elvekért, hatalomért vagy néhány száz négyzetméter földért.

Kapcsolódó idézetek

1. Hiába láttam annyi pusztítást és öldöklést - vagy talán épp azért? -, én máig teljesen értetlenül állok afölött, hogy az élet elfogadott, szentesített részének tekintjük, hogy emberek szétlövik, felrobbantják, kibelezik egymást erőforrásokért, földért, hatalomért, vagy akár csak elvekért. Al Ghaoui Hesna
2. Igazából az úgynevezett civilizáció frusztrál a legjobban, hogy egyáltalán nem vagyunk civilizáltak, állandóan szétzúzunk, gyilkoljuk egymást, és elpusztítunk mindent magunk körül. A civilizáció szerintem csupán törékeny illúzió.
3. A megrögzött szokások rendkívül szívósak, és tanítsanak akármilyen tudományt az iskolában, a világ "fejlett" országaiban az emberek zöme még mindig azt hiszi, hogy az ember a mértéke mindennek, az ember a teremtés ura, aki kénye-kedve szerint cselekedhet. Ennek eredményeképpen most, a XX. század utolsó évtizedeiben is még mindig pusztítjuk a növény- és állatvilágot, még mindig pusztítjuk az élettelen környezetet - mindent alárendelve vak szeszélyünknek, a pillanatnyi gyönyörnek és kényelemnek. Isaac Asimov
4. A XX. század, ahonnan érkeztünk, több rossz embert csinált, mint amennyit elpusztított. Ahogy éltünk, már nem lehet, ahogy kellene, még nem tudunk. Polgár Ernő
5. A kontinens huszadik századi történelme azt mutatja meg, milyen könnyen összeroppanhatnak a társadalmak, romba dőlhetnek a demokráciák, megtörhet az erkölcsi tartás, és az átlagférfi hirtelen egy tömegsír felett találhatja magát fegyverrel a kezében. Jó szolgálatot tenne nekünk ma, ha értenénk, miként lehetséges ez. Timothy D. Snyder
6. Összehasonlítva a régi tárgyak és épületek bájával és életteliségével, a mienk egy roppant elszegényedett világ. Méltatlankodásom a felháborodás határát súrolja, nem értem, a technológia több ezer éves fejlődését követően hogyan élhetünk egy ennyire ronda világban. Annyira szegények lennénk, hogy nem engedhetjük meg az ennél szebbet? Mi értelme volt mindannak az áldozatnak, pusztításnak, ha az élet, a szépség és az egyediség finomságait tekintve szegényebben élünk egy középkori parasztnál is? Régmúlt idők mûalkotásait nézve mély benyomást tesz rám a bennük rejlő élénkség, intenzív életminőség. Ma majdnem minden, amit használunk, még ha drága is, ócska, hamisságot, közönyt áraszt, és azt az érzést, hogy ránk sózták. Charles Eisenstein
7. A huszadik század (...) nem jobb, mint a tizenharmadik, még csak nem is mûveltebb. Az emberek ugyanolyanok maradtak: hazugok, önzők és kegyetlenek.
8. Jó volna hinni abban, hogy történelmünk során az ember, az emberiség pallérozódott, civilizálódott, emberségesebbé vált. Jó volna hinni, hogy ma kevesebb szenvedés van a világban, mint volt mondjuk száz vagy ezer évvel ezelőtt. Ha a tudomány eredményeire gondolunk, örülhetünk. Ha a "véres huszadik századra" gondolunk, a két világháborúra, a haláltáborokra, Kambodzsára, Szudánra, a három-négy milliárd mély nyomorban élő emberre, az életterüket elvesztő, éhen haló állatok milliárdjaira, akkor sírhatunk. Hankiss Elemér
9. Civilizált társadalmunkban minden ember (...) olyan igazságtalan harc megvívására kényszerül, amelyet törvényszerûen el fog veszíteni. Azt ugyanis a véges élet vívja a végtelen idő ellen.
10. Egy felfoghatatlan évszázad végén találjuk magunkat, melynek technikai vívmányai, háborúi és katasztrófái nem csak a szemünket nyitották fel, hanem rákényszerítettek bennünk a látásra is. Nem, ez az évszázad valósággal letépte a szemhéjunkat, olyan kegyetlenül, hogy védtelenül kénytelenek legyünk felismerni az ember gonoszságra és kegyetlenségre irányuló hajlamát.